Átköltöztünk más kontinensre, így virtuálisan is megyünk - katt ide!

BRAZILAND

Bodza nyaral

Vagy telel, mert nemtom Budimpestán minő időjárás vagyon. A lényeg, hogy a drága csemetém kiment az előszobába és veszettül rázta a fejét, valamint fejrázási szünetben aszonta vava = bodza nincs itthon. Merhogy a kutyu vize és helye nem volt kirakva. Ebből a kutya helye azért fontos, mert abban jókat lehet röhögve fetrengni, a kutya vize pedig azért, mert abban fejrázás közben bármit meg lehet fürdetni úgy, hogy persze közben a kis szarházi tudja, hogy nem is volna ildomos...

Amúgy ma bürgenyírás volt. Miskot megszabadítottuk baba-aranyhajától. Én kicsit majdnem pityeregtem, meg hát ugye hová lészen így a hagyománytisztelet. De apukája hajthatatlan volt: az elmúlt hetekben kb 6x lányozták le, pedig sztem bőrszerkóban és hasonló faszacsávós cuccokban sokmindennek láccik, csak lánynak nem. Na monnyuk, ha nem hasonlítana rám ennyire, akkor lehet, hogy az némiképpen segítene...

Má megint a hegyek...

Elég nehéz megállni, hogy ne mennyünk fel hétvégézni. Tehát nem is erőszakoskodtunk magunkkal, hanem összepakoltuk a pereputtyot oszt hajrá.
Így aztán volt sötétben bobozás a sípályán, volt teletina ispod saca és persze volt fekete tó körüli séta.
Ez utóbbit viszonylag lightosnak képzelve hátizsákba pakoltuk a csemetét és nekivágtunk. Először a tó jegén, mer az vicces amikor a jég reped, szakad és törik. Mármint a gyerek és apja szerint. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy a parton fényképezzek és betojjak, hogy mikor tűnnek el a parti sekélyben. Monnyuk a kedves nagymamát sem kellett félteni, mert az meg az új bakancsát ásztigálta bokáig a vízben, tesztelvén vízhatlanságát. Amikor pedig nem ezt tette, akkor cigizve csúszott a jeges hegyoldalon vigyorogva, mert az ugye vicces. Az történ ugyanis, hogy a tó északra néző szikláin szépen lefoly és megfagyott a hólé. Ez leginkább azért volt baj, mert nem volt másik út. No meg azé, mert gyerekkel a hátunkon nem annyira mókás a szakadék peremén csúszkálni.
Mind1 megcsináltuk. S igazából csak így utólag volt félelmetes, merk közben igen jól szórakoztunk...
:)

Bájbáj

Na akkor ma szépen el is búcsúzunk Podgitól a 2007-es évre. irány Bákás, alias Zabljak. Indulhat a vityilló csinosítás, hogy mindenki kedvére csiri-viri fényekben úszhasson a ház.

Mellesleg úgy értékelem, hogy ki köll fejezzem ez úton is csemetém irán érzett hálámat. Most éppen azért, mert olyan fasza kis időrendhez szoktattuk 1mást, hogy mellette gyerekjáték volt a karácsonyi készülődés. Még sosem készültem el ennyire idő előtt praktice mindennel. A lazacsteak kivételével mindent megfőztem-megsütöttem, ami egy rosszullevős, dögrezabálós 3 napos hacacáréhoz szükséges. Ezen felül nemhogy rég megvettem, de már 1 hete be is csomagoltam az ajándékokat. S mi több a nappali legalkalmasabb szegletébe szépen púpozódnak az egyéb felviendő faünnepszépítő-nyálasító kellékek, hogy ma mindent beapplikáljunk a hullaszállítóba és nekivágjunk a hegyeknek. A legmókásabb, hogy ezúttal a karácsonyi listán a búvárcuccok is szerepelnek a sífelszerelés mellett...

:)
Na majd postolok, ha a gondviselés megszán éteri kapcsolattal 1200 méteren is. De ha azzal nem is, sok hóval kell, hogy honorálja serénykedésemet.

Kívánom, hogy a lehetőségeitekhez mérten gyomorrontásmentesen vészeljétek át a következő hét elejét!
Ja és a békesség kedvéért legyen kéznél poroltó...

Ez is megvót

Mer ugye bájgli nélkül nem élet a nemi élet. Szal szípen aranyozódnak a sütőben a mákos-gyümölcsös és szilvalekváros hurkák...
mellesleg így utólag nem volt ám annyira durva, mint amennyire paráztam tőle.

Wááááááááááááááááááááááááááááááááá

és még eccer: wáááááááááááááááááááááááááá

http://www.macskafogo.net/index.htm



mi történt magával Safranek?
...öregedett 20 évet...

Mer ők ám naon szeretik egymást...

Magyar magyarnak farkasa

Aki nem hiszi járjon utána.
Persze én vagyok a hüje, mer má megint utánajártam. Illetve gondoltam a hallottakat. Aztán szokás szerint az alakzatokat beküldtem a gépes játékba és hogy, hogy nem, már megint az jött ki, hogy nem kerek...
Na egyelőre ennyi, még emésztés alatt állok. Oszt hát okulva a hosszú évekből, most nem publikálok többet, mer még olyat írnék, mit később jól megbánok. Szal félretéve a hirtelenfelindulást: vége az agyalásnak. Mármint ugye szépen elszaladt velünk a montenigger-life és pikk-pakk elszállóban van ez a 3 év (április). Kérdés ugye adva volt: maradunk vagy menünk. No és volt a helyiek közül (nem az aktuálgurura gondolok), aki szépen levette vállunkról a terhet és eldöntse a kérdést helyettünk. Bár, hogy egészen pontyos legyek nem az országban maradás kérdése dőlt el, hanem az, hogy a Drágám minden reggel átslattyog-é az ucca túloldalára felvenni a pennát vagy sem. No tehát: nem.
Ez több szempontból is jó lesz. Egyrészt mert lehet valami új dolgot kezdeni, szal itt az idő hogy kiszabadítsam végre a kreatív állatot a palackból. Egyedül úgyis utálnám a dolgot, mert én nemtok számolni (számok nélkül meg nincs biznisz). Másrészt meg nincs, mert ha lenne, akkor pont olyan rosszindulatú magyar lennék, mint oly sokan és az nem jó, mert árt az egészségnek. Harmadrészt pedig apának több ideje lesz fijára. Negyedrészt pedig tök jó dolog lesz hétköznap síelni... :D Sőt azt is elhatározom ezennel, hogy végre több napos szanálómaratont fogunk tartani és megszabadulunk a felesleges kacatoktól, miközben pedig megtaláljuk az elveszettnek hitt fontosakat. Ez még megspékelem 1 kiváló exceltáblával, amiben belistázom a megkímélt porfogókat és jól összeírom majd, hogy melyik házban mi van.
Erről jut eszembe, ha valaki esetleg képben van, hogy hová tettük a csavarnyúzó gépet, akkor azonnal monnya meg, különben dobozban marad a konyha.

Első szó...

Hát mi más lenne, "(h)aló"...
Rendes csemete, akinek apukája a T-rex magentaszörnynél dolgozik, nem is kezdhetné másként. Meg hát ugye akinek adótornya van, az legyen méltó hozzá.
Persze ez sem csak úgy odavetve közölte, hanem fülére szorítva egy rágókát.
:D

1 hét faünnepig!!!!!!!!!!!!!!!!

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá...

Több szempontból is. Példának okáért, mert kivételesen nincs kimerítő haknikarácsony, amit sose komáltam. Másrészt, mert 1000 a tennivaló jövő hétfőig.
Harmadrészt pedig még sose celebráltam önálló karácsonyt, ezért bazira izgulok, hogy minden színes-szagos legyen. Mármint nem égett pulykaszagra és narancs-lángokban álló fenyőre gondolok...

Szépen beosztottam az időmet, előre kicentiztem mindent. Ha profi vagyok tartom is magam hozzá.

Na kérem, akkor én most beugratom a majmot a vizeletbe!

Bilikirályfi

Három a magyar igazsegg! Három hangrobbanásos próbálkozás után az eredményes gubbassztás hangos bravókkal és némi indiántánccal jutalmazták a roppant büszke szülők...
Ilyenek történnek mostanság. Meg persze minden nap van valami új produkcijó.
Hogy fogok morogni 20 év múlva, hogy nem jegyeztem fel őket...

Na tsak gyorsan

Septiben lelépünk, jól elrepülünk Budimpestára.
Jobbnál jobb okaink vannak erre. Például örömkönnyeket fogunk kicsikarni a nagyikból, aztán lefárasztjuk a nagynénikbácsikat, lesz undi vizsgálatok sora (mer az egészséggel törődni kék).
Aztán bébit lepasszolván elmenünk színi Amszterdamba (hiába, a korrekt szülő ugye legalább őszinte :D), helyett én megcsodálom van Gogh nemfülét és napraforgóját, amíg a szerencsétlenebbül járt utitársam udvaroltat magának valami konferencicán. Aztán csimmafényesítés, 1éb rokonság bevárása északról és má gyövünk is vissza.

Na pá. OFF-

Beindult a pulyka irtás. Ennek örömére újítottunk 1 fél madarat. Még szerencse, hogy szépen megosztoztunk rajta a szintén htb, szintén főzőcskéző, szintén pulykakomálóval, különben a következő hónapokban a pulykamérgezés simán garantálva lenne. Viszont ami már szépen bent "aludik" az hűtőnek az aljában, jól beosztva biztosítja majd, hogy ne legyen csirkecsömörünk.

Jaj, ha itt eccer a hápikat is levágnák végre...
Nyammm.

Húsról jut eszembe: Plavnicán olyan tatar bifteket ettem, hogy ajajajajajaj, de jó volt. Igazság szerint még sosem ettem ilyen jó minőségű cuccost. A körítés se volt rossz hozzá, mert 4en keverték be az orrom előtt, én meg mondtam, hogy miből még mennyit. Huhúúú, de finom volt. Csorgik is a nyálam jól. Szín hús, rongyá darálva, tökéletes krémmé. Fantasztika. Arról nem beszélve, hogy amíg mi ettünk, a cincérek jáccottak a gyerekkel, aki külön etetőszékben trónolt az asztalfőn.

Meind story

Ugye az első szerencsétlen felvonás ismert, hát ehun a válasz, ami kicsit késett, de azért megoldotta a problémát. Mellesleg ponty eztet a hozzáálást vártuk 1 vérprofi cégtől.

Dear Mr. B,

Sorry for the late answer.

We ask our dealer Tengerszem, and they have the shoes on stock. The shop is : Tengerszem Árkád, Budapest. Árkád Shopping Center. You can come to these shop and they will change the boots free of charge.

Thank you and best regards

... shoes for actives !

Hubert Zeiser | SERVICE

Lukas Meindl GmbH & Co.KG
Lukas-Meindl-Str. 5-9
83417 Kirchanschöring
Germany

tralala...
:)

NikePOD

Szóval ez egy szórakoztató dolog az unatkozó HTBnek... :) na jó nem csak. Mert pl nekem is szórakoztató, oszt mégsem unatkozom. :D
Szóval az van, hogy a bal cipőtalpamban van 1 bab alakú kütyü ( http://www.nike.com/index.jhtml#l=nikestore,grid,_pdp,cid-1/gid-153074/pid-153074,_grid,f-10001+12001+26005&re=US&co=US&la=EN és http://www.nike.com/index.jhtml#l=nikestore,grid,_pdp,cid-1/gid-168967/pid-168967,_grid,f-26005+22004+12003&re=US&co=US&la=EN ). Namármostan ez 1 okos jószág, mert társalkodik az iPOD-ommal. Ami rendkívül kedves gesztus részéről, hiszen így látom, hogy mennyi ideig edzek, milyen távon és ha jelentene valamit számomra a ledolgozott kalóriamennyiség, akkor az is jobban tudnám értékelni.
Na szal mit is monnyak, hát okos és kész. De ez itt persze még nem fejeződik be, mert hazaérve, ha behálóztam magam, ki is értékeli és pompázatos grafikonokba szedi azt, hogy mit is műveltem a hegyen sporttevékenység címszó alatt:

Elhunyt Szabó Magda

:(
:(
:(

http://www.irodalmiakademia.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_eletrajz.html&session=1856794456&fnev=&sname=Szab%F3+Magda&nkep=

otthon, könyvek közt.
szépen.

Említettem volt?

Hogy má megint esőre ébredtem. Ja nem is, szélviharra. De esett is közben! Ez praktice 21 napja van így. Na jó, közben legalább 3x kisütött a nap. Esőmentes nap viszont tényleg nemigen van.Azt a részét szeretem, amikor dörög és villámlik. De mivel ez nem annyira gyakori, hajlamos vagyok belesavanyodni a sötét depis őszi napokba. Und most, hogy a szityó epegörcs okán távol tartja magát tőlünk még sporttevékenységet sem tudok folytatni energida fellendítés végett.

Na de talán majd holnap, ha végre nem ér megint valami szervezeti lerobbanás, mint eddig minden héten...

Hullahóóó

A Zuram aszongya, ha többet járnék a teraszra cigizni, akkor már kb 2 napja látnám, hogy cukorsüveg sapkát kaptak a hegyek. De mivel én nem füstölgök (illetve csak képletesen, azt is főleg akkor, ha a Drágám füstölve rövidíti az életét, mert nyilván korrábban akarja bevégezni földi pályafutását a kelleténél), így hangos óóó-zás közepedte kaptam elő a fotóaparátot, hogy megörökíccsem ezt: Ehun a hóhatár kedveseim, úgy kb 1400 méteren. Épp csak arra nem gondoltunk, hogy a hágó 1600-on van, így roppantmód vigyorogva és napszemügét húzva tekertünk felfele a hegyre egy darabig a száraz úton. Közben békésen meg10óraiztattam a hátul lapító éhes szájat s mikor "kész" felkiáltással felemeltem tekintetem, igen elcsodálkoztam, hogy immáron tökig érő hóban kapaszkodunk felfele. Tekintve, hogy épp felszabadult 2 kéz, meg is álltunk hóláncot applikálni. Az én 2 kezem roppant fontosnak bizonyult e feladatnál, mert első körben tarthattam vele a használati utasítást, majd fényképezhettem az időközben kergekórságot kapott eb ténykedését, akinek igazából rettentő nagy problémája adott pillanatban az volt, hogy eldöntse háton fetrengjen a 20 centis hóban, avagy inkább a hason csúszást válassza. Természetesen mindent jól kipróbált, mit sem törődve kínlódó gazdival és bömbölő gyermekkel... Na szal a hólánc egyelőre dobozban akart maradni, így lassú, de biztos araszolásban folytattuk tovább. Asszem felértünk volna a tetőre, ha töténetesen nem áll keresztben az a teherautó abban a formás ki hajtűkanyarban. Kb. 500 méter hiányzott a boldogságig, de jószerencse híján vissza kellett fordulni. A megadást részemről megelőzte persze némi torna a hegyoldal és a motorháztető között vízszintesen kifeszülve, illusztrálván, hogy igenis megerősödtem és meg tudok mozgatni 2 tonna 30 cm hóba ágyazott autót. A Drágám részéről pedig 1 csipetnyi (20 perc) újabb egyezkedés a hólánncal - hólánc nyert fél czollal. Hát nem kicsi volt a disznaja! És akkor most elkezdődhetne az a töténet, ami úgy kezdődik, hogy "ha...". Na de ebbe ne menjünk bele. Vállaljuk fel szépen a vereséget. Und mivel ilyen szép őszinték vagyunk, jutalmul jöhetett a másik út. Ja és hát eztet az utat pedig keresztezte a Bianca hotel, úgyhogy részünkről a fáklyás menet, bementünk szépen melegedni. A bébit megúsztattam, kb 8x levittem a víz alá és hogy-hogynem mindig feljött a víz színére. Hiába, én mondom, ügyes kölök ez :) A Drágám közben Tyámmal roppant hősiesen felautózott békásra, ellenőrizni a hegyilevegőt...

Gyenge kezdés után...

...erősen visszaestünk már reggel 8 tájban.
Tunnillik gyerek szépen megreggelizett.Ez idáig ugye semmi küli. Tette ezt monnyuk a hitvesi hajlékban (ez ugye nincs neki megengedve, csak szökőévben); meghálálván a szülői engedékenységet, miközben hanyatt fekve magam elé emeltem, csemetém gravitatíve lerókázott. Gyors vinnyogó magánszám után elsunnyogtam a feredőbe hajat és egyéb hányt testrészeket savanyútejteleníteni.
Nomármost miután ez megvolt, a hős és megbocsátó anya átvette porontyát újfent, hogy tocsogó liberóját ropogósra cserélje.
Természetesen lebrunyált.
A nap hátralevő órái ehhez képest igazán eseménytelenül teltek.

Ezt látta a szemem...

Millenium híd, Podgorica

Mein Meindl disaster

Adott ez: http://www.meindl.de/english/
Aztán pedig adott a tény, hogy zuhog.
No és mit csinál az ember, ha ez a két dolog 1xrre van jelen?
Természetesen pocsolyatúrára megy. Mi másra???
A sírás rívás csak akkor kezdődött, amikor hazatérve vizes foltokat találtam a zoknimon... Nem értem. 1xűen nem értem. Ha ez nem vízálló, akkor mi az? A nejlonzacskó???

Persze a száradást 10 perces lavór-teszt követte, ami bebizonyította, hogy nem az én érzékszerveim csaltak, hanem ez a bakancs valóban beázik. Elképesztő.
Szívhez szóló levél Meindl bácsinak megírva. Várom a választ. De nagyon ám.

Bolti csevej

Természetesen montenégerül, szabatos magyar fordításban előadva:

-Kaphatok 300g trapistát?
-Persze eidámit vagy gaudát adjak?
-Trapistát.
-Ez itt mind trapista sajt, melyikből adjak?
-Neeem, ez nem mind trapista. Ez például eidámi, ez meg karaván, az ott gauda.
-Nem kedvesem. Ezek itt a sajtok. Trapista sajtok. És van belőle eidámi meg gauda.
-Hmmm. Lássuk csak erre itt az van írva, hogy eidámi, no és nézze csak, arra meg hogy trapista. Látja, arra a Sole trapistára gondolok?
-Ja, az a Sole. Igen az IS trapista, ismerem, az a legjobb macedón sajt.
-Neeem, az magyar. De legalább tényleg trapista.

Végül is nemtom mi bajom van... csak megvettem a 300g trapistát...
:)

itt van az ősz, itt van újra...

Budusnost - Fradi

Először is ez úton jegyzem meg, hogy megejtettük első kimaradásunkat családilag.

Mer ugye kultúrkölöknek 8-9 körül ágyban a helye. Jeles napon viszont 8kor kezdődött csak a program. Ti. kézimeccsre mentünk csapatostul. Ezért aztán a fürdést jól el is blicceltük. De hát kit érdekel az, ha helyette lehet sikítozni és ugrálni?

Eleve nagy volt a dilemma ugye, hogy hát az ember 2,5 év ittéldegélés után kinek is drukkoljon, a itthoniaknak vagy az otthoniaknak... Befele tartottunk a stadionba, amikor megcsapott bennünket az ismerős skandálás: magyarok-magyarok... megmelegedett szépen a mellkastájékom és kicsit düllesztettem is. Majd épp az első könnycseppet morzsoltam volna, amikor beléptünk és megláttam ezt:

Ezek után természetesen kicsit sem volt kérdés, hogy kikkel fogok együtt örülni... mer hogy a molotov-koktélgyáros, autóborogatós, csukjában-rendőrverős csőcselékkel 1ütt nem, az tutifix, pláne, hogy kartartásból ítélve van olyan sejtésem, hogy egyesek nem testnevelés órán edzenek éppen... Bár ez már lehet, hogy az én bepöccent túlzásom. Elkeserítő és kész. Azon morfondíroztam, hogy azé a csajokat sajnálom, mert nem ők tehetnek róla, hogy ilyen lett a szurkolótábor. De aztán meg az jutott eszembe, hogy ha a Fradi ezt testületileg elnézi, akkor meg biztosan egyet értenek vele.

Áááááááááááááááááááááááááááá.

Undizom az egészet. De asszem főleg azt, hogy eddig roppantul örültem, hogy távol székesfővárosunktól nem érnek minket utól az efféle parasztlázadások.

Na de koncentráljunk szépen másra, lássuk az igaz szurkolót, kinek hatására a montenéger csajok szépen lemosták a zöld-fehér árpádsávot:

A 10 pontos

A múlt heti feladvány helyes megfejtése nem homokvihartorta és nem is aszott hering, hanem

F Ü S T Ö L T M A K R É L A

Jelentem meggyöttünk

Hááááát, lehet, hogy ezeket a repjáratokat legközelebb azé kicsit retardáltabbra eresztjük... és az is lehet, hogy igyexem nem 40 kilós bőrönddel közlekedni.
Na mind1, a lényeg, hogy a Drágám és a Drága Tyám szépen csóválták a farkukat a reptéren, ahogy azt illik.

káció!

Holnap hozzáadjuk szépen a szolid "a" betűt, majd szombat reggel - feltehetőleg party feelingtől felajzva, kialvatlanul valamint másnaposan - hozzátesszük NYC-ben a kezdő "V"-t is!
Előtte még lepasszoljuk az utódot az adekvát kényeztetőszervezeteknek, oszt alles gute!
C U in 3 weeks!
Bájbáj...

:))))

Őrület

Igazán ránkfér már, hogy holnap útra keljünk, mert amikor úgy 10 perce jöttem vissza az aktuális elázós-gyaloglásból a garázsbejárónál praktice nem tudtam bemenni autóval. Tunillik 1 brunyáló, hóna alatt autóstáskát szorongató 40es pasi elállta utamat...
No comment.
De télleg. Mit is mondhatnék?

Maxim saga siralmas fejleményei

Becsengetnek. 160 cm mély mitugrász áll az ajtóban 1 csokor virággal és 1 üveg whiskyvel. Nem értem. A zuram felismeri, beengedi, megindul a bocsánatkérés, összemegy 130ra. Mi kínlódunk, ő kínlódik (még jó, hogy má felejtem a ragozást)... helyet kér (állati), újabb bocsánatkérés, újabb kínok, nehezen rendezem az arcom. 5 perc múlva már sóhajtozom is, csak nem akar menni. Azt hiszem, azt szeretné, ha barátok lennénk. Mi nem akarjuk, ő nem akarja igaziból, de nagyon szépen tetteti. Le is fürdött, megfésülködött, még a legjobb lakkcipője is rajt van. Szidja az oroszokat, a többi külföldi "tőkést" már nem meri. Nem érti, hogyan lehet Magyarország az EU tagja, ha még euroval sem lehet fizetni. Ezt mi nem értjük. Mármint, hogy ki a fenét érdekel, csak mennyé má szépen el, mer jönni se kellett volna, már rég el van ásva a kutya és senki sem keresi többet. RIP. De nem, 20 percig agonizál az elbédlőasztalnál, közben vékonyan mosolyogva, hogy ej, de jó is ez a magyar gömbszörp (persze nem ízlik neki igaziból).
Elmegy, szóhoz se jutunk. Aztán csak annyi, hogy
1. nem jó talpnyalónak lenni, de azt sem szeretjük, ha lucskos a talpunk
2. ominózus iccakán a porbafingó aszonta a Drágámnak, hogy "az ő baja, ha nem tud aludni", az én Drágám meg aszonta, hogy "ha ez az én problémám, akkor a tied is lesz"... s lőn
3. gerincorvost, de gyorsan ám
4. siralmas egy helyzet, mosmá tényleg kűggyön valaki egy spongyát

243 nap

Gyengébbek kedvéért 8 hónap. Hogy elszaladt az idő...
S azóta mennyi minden történt. itt az idő, hogy szépen számba vegyük hányadán is állunk a mivel!
Nos tehátnézzük egészen rendszertelenül:
-1 test
-a testen 6 nyúlvány (fej, 2 kéz, 2 láb, fark)
-a fejnyúlványon 2 fog
-a 4 végtagnyúlványon további 20 alnyúlvány (ujjak)
-ebből 10 aleccséggel stabilan fog, egyik 5ből másik 5be áttesz, ill. külön-külön használ
-további 10 aleccséggel is csimpaszkodna, de azok túl rövidek maradtak (aszongyák így jó)
-fejnyúlványon megfelelő számú nyílások legnagyobbikának használatából jeles: babababa, mamama, illetve cuppogás, brummogás, sikítás stb.
-köpőreflex jeles
-horizontálisból vertikálisba bukta, ellenben vertikálisból horizontálisba jeles (+ alkalmankénti koppanással kiegészítve), horizontálisból horizontálisba majd vektorirányban elmozdulva közepes, horizontálisan vektorirányban v=max. sebességgel elmozdulva jeles
-alkímiából bukta (ami felül bemegy, abból sose lesz arany)
- 7000 gramm, 70 cm

Amúgy a Misko 8.0 kiválóan működik, remekül érzi magát, sokat mosolyok, keveset rí (azt is csak okkal), nagyokat alszik, hetente kirándul, az új dolgokat kizárólag Bodza kedvéért mutatja be először, jóízűen eszik mindent (amit elsőre nem, azt később igen).
Valamint orvosai igyekeznek meggyógyítani a leleteit, mert nekem olybá tűnik, hogy a gyereken nincs mit (tény, hogy papíron beteg a gyerek, de nem dőlünk be ennek nagyon).

Szal alles über tutter. Hajrá! Csak így tovább KisMis!
:D

Húúú...hááááá

Ma felrallyztunk a hegyekbe (mielőtt a kötözködő társadalom a szívéhez kapna, hogy te jó ég az a szegény gyerek... na az a "szegény gyerek" nem volt ott). Extra felhőtlen szép idő volt, lehetetlenül kék éggel és szépséges őszi színkavalkáddal. Meg kopaszodó fák, vitorlázó levelek, bágyadt birkák és kóválygó bocik... meg meg meg...

See more at: http://picasaweb.google.com/andiavola/TheVeryBestOfMontenegro az uccsó 7 kép

Nagyfijú levele nagyszülejihez

Drága Nagyszülejim!

Mostan tollba mondok écsanyámnak, hogy miket csinálok meg eszem meg 1általán általában. Mer magamban egészen jól elbeszélgetek, de félek, hogy ti nem pontosan értitek majd, ha veletek leszek nemsoká, hogy mikor miért kerekedik óbégatásra a szám… monnyuk főleg akkor lesz, ha etetőszékben ülök már és úgy gondolom, hogy nem vagytok eléggé villámsebesek a bébiétel kupakletekerésében. Na de kezdjük az elején, mert nem akarlak benneteket összezavarni. :)

Reggel kb. 7.30kor ébredek. Ennél előbb anyukám szerint nem ildomos, ezért, ha monnyuk 6.30kor vagy 7kor balhézni kezdek, akkor rám se hederít. Ezért aztán maximum 5 (szökőévben 1x 10) percet forszírozom a dolgot, aztán visszaaluszom akár 8ig vagy babrálom a játékaimat egyedül és rettentő boldog vagyok, amikor 7.30kor végre megjelenik, mert utána rögtön kapom a reggelit. Reggeli után kapom a tiszta pelust, mert, ha előtte kapnám behisztiznék jól.

Reggeli után laza dumaparti, esetleg kis játék, majd rettentő álmos leszek, hosszúkat ásítok és még a szemem is dörgölöm hozzá egészen addig, amíg valahogy ágyba nem keveredek végül 9 körül. Mostanában nem alszom már olyan sokat délelőtt, csak ha hagynak. :) A bébiszityóm például nem hagyott, mert az első szavamra a szobámban volt. De aztán anyu rászólt, hogy maradjon a seggén, ezért kis sikítozás és dumálás után általában visszaaluszom 10.30ig.

Ha végleg felébredek és persze időben, akkor tegyetek gyorsan az etetőszékbe, mert ha nem, akkor talán sikítok. Persze ha kézben babusgattok az egészen más… de ha betettetek az etetőszékbe akkor számotokra vége a dalnak, ha nem vagytok szélsebesek olyat produkálok, hogy a szomszéd kihívaja a gyermekvédelmiseket. Délelőtt az a szerencsétek, hogy nem kell megmelegíteni a gyümölcsöt, szóval gyorsan megy ez a dolog. Kibontás, aztán nyelem, mint Misko a gyümipürét.

Tízórai után ha szép az idő sétálunk. Nagyon szeretek sétálni, mert az olyan jópofa, amikor a szellőben lengedeznek a levelek, no és ahogy hullanak… hát az irtó vicces. Sajnos nincs valami jó íze, de azért nézni jó. Na és amikor 2 kutya jáccik a parkban, rohangásznak és ugrálnak a babakocsim körül, hát azon mindig kacagok. A múltkor kipróbáltam a füvön ülést, az állati volt. Nagyon apró dolgokat lehet felszedni a fűből és mindet meg is kóstolnám, de a zanya mindig monnya, hogy nem, pedig esküszöm nem nyelném le. Ez amúgy a legaktívabb időszakom, az a jó, ha addig szórakoztattok, amíg el nem jön az ebédidő és nem hagytok elaludni, mert különben nem alszom eleget ebéd után és akkor nyűgös vagyok estére, pedig esküszöm nem direkt csinálom, de ha felborul a bijoritmusom, akkor sipákolok a végén.

Ebédre bármit megeszem szívesen. Az Audi kulcsaival szoktam kezdeni, bár ezt nem annyira szeretik, mert az anyukám a múltkor fél órát tisztogatta, mert berozsdásodott úgy benyálaltam. A legjobban a sütőtökös, a finomfőzelékes, a spenótos, a krumplis, a rizses paradicsomos… húúúú. Hát szóval mindent szívesen eszem. Monnyuk, ha valami újjal próbálkoztok, akor általában 3 falat után jövök rá a merényletre, ilyenkor hörizem 1 kicsit, aztán kitüsszentem úgy másfél méterre és végül öklendezni is tudok ám, ha nagyon nem teccik a dolog és úgy csinálom eztet, hogy ti kezetekbe veszitek a telefont és tárcsázzátok a mentőket, mert már rég jól betojtatok, hogy biztosan megfulladok. Különben istenien megy nekem a színészkedés, mondták is múltkor a fotózáson, mindig pont azt csináltam, amit kértek. Persze a zanyám aszonta, hogy véletlen volt, de én mondok nektek vérprofi vagyok.

Ebéd után eléggé álmos szoktam lenni, főleg, ha friss levegőn voltam előtte. Ezért már előfordult az is, hogy beszunyáltam a pelenkázón, ami tökre hüjeség, mert így kimarad az a rész, amikor rongyá bosszanthatlak benneteket. De persze igaziból nem lesztek bosszúsak, mert én kacagok közben – mármint forgolódás közben, hogy ne tuggyatok pelenkázni és krémezni – meg úgy nézek, hogy eccerűen nem tudtok haragudni és kész. Anyukám már kicsit okosodik és tudja, hogy ha a kezembe ad ilyenkor valamit, akkor készségesebb vagyok, de az a valami, nem mindig ugyanaz a valami, mert az uncsi. Mindig másvalami, és akkor talán fexem 1 kicsit a hátamon. Különben pedig tanuljatok meg mentemben pelenkázni és öltöztetni és akkor majd én sem haragszom meg. Szóval aludok jó nagyot vagy jó kicsit és ha felébredek szólok. Ha kicsit aludok, akkor a zanya nem jön ám be, mert azt hiszi, hogy hajlandó vagyok még aludni. Persze soxor igaza is van, de amikor nem, akkor eleinte követelőzöm picit, monnyuk úgy 10 percet maximum, aztán inkább szórakoztatom magam: hintázok és jáccom fél ötig elvégre ha nem ezt teszem csak üvöltök például, az azé nekem is uncsi (de ezt csak nektek mondom, mert nála még néha próbálkozom).

Alvás után jöhet az uzsi. Nahát az egy komplett kabaré, majd meglátjátok. Ilyenkor szoktam a legjobbakat köpni és az öklenezést is ekkor produkálom a legjobban. Nem is tom mijér, talán, mert ha ebédre nagyonis jól laktam, nem vagyok annyira éhes. Valamennyit kötelező ennem – persze azé nincs ellenemre – de nem kell mindet, ha nem akarom. Az egész balhé persze abból van, hogy ezek nem fogják fel, hogy tökre elég lenne a gyümölcs, mert az finom is és jönnek nekem ezzel a hüjeséggel, hogy az az átok tejbepapi tápláló és hogy attól fogok megnőni. Baromság az egész, meg az is, hogy nem adnak ilyenkor tápot, pedig azzal tökre meg lennék elégedve. Persze tudom én, hogy ilyen nagy fijúnak nem illik már háromszor tápolni, de néha szeretek még gyámoltalannak láccani. Máskor monnyuk simán beleharapok szülőanyám kezébe, hogy megmutassam, milyen erős vagyok már… na de haggyuk.

Uzsi után földönhempergős játék a legmókásabb, de ha kimegyünk a Bodzával az is nagyon jó, mert nagyon szeretem Bodzát és azt is ha szépen szaladgál meg urál. Estére mostanában megint elálmosodom fürdés előtt. Nem tom, talán ez az őszi időjárás az oka vagy az, hogy egyre korábban sötétedik. Szoval néha beájulok 1 kicsit pl a szőnyegen vagy az ágyamban (séta közben csak ritkán, mert odakint mindig temérdek új dolgot kell megfigyelni és ha lekókadok, akkor csak később leszek bölcs, aki mindent tud a nagyvilágról). Általában magamtól felébredek kis idő múlva, de ha mégsem, akkor az ősök elkezdenek a környékemen matatni, amivel kvázi felkeltenek. Ilyenkor igyekszem összehúzott szemmel tudatni velük, hogy ez így bazira nem jó, ha felvernek, de aztán később megbocsátok nekik, mert visznek fürödni.

A füdrés a nap újabb fénypontja. Először is azért, mert le kell vetkőzni hozzá és meztelenkedni szeretek a legeslegjobban. Aztán azért, mert már nagyfijúsan ülök a vízben és tudok jáccani a krokodillal és az elefánttal. Aztán az is jó még, ha kézzel csapkodom a vizet, mert akkor minden és mindenki vizes lesz. Monnyuk apának általában tökre mindegy, mert ő velem fürdik. Ő csak röhög velem és néha kihúz a víz színére, ha elszalad velem a ló a nagy csapkodásban és becsúszom a lavórba. Ez mindig megesik, mert kicsit néha koordinálatlankodok, mert fontosabb, hogy tele legyen mindkét kezem játékkal, minthogy kapaszkodjak. De hát hüje, aki kapaszkodik, amikor van aki figyeljen rá. Különben is bazi bátor vagyok és nem félek semmitől sem. A pancsolás legalább 20 perc, ha nem hagynak ennyi időt, akkor meg is vagyok sértődve, de ez csak akkor van, ha taknyos vagyok, mint most. Máskor, mindig soká pancsolok, mert szeretnek ők ám engen és tuggyák, hogy ettől én boldog vagyok.

Tökre 8, hogy mennyit fürdettek és hogy már rettentő boldog vagyok-e tőle, azért ha vége van, akkor olyat szólok öltözés közben, hogy betojtok és rögtön adjátok majd a vacsit. Különben ez mindig úgy megy, hogy amíg apa fürdik velem, addig a zanyukám megcsinálja a vacsit, mer az akkor pont készen van addigra, mire felöltözködöm és akkor nem kell hallgatniuk, amit amúgy a várakozás keserves perceiben levágnék. Ezzel én teljesen 1et is értek és jól bevacsorázom. Néha kicsit bele is alszom, mert a játék bazi fárasztó tud ám, lenni, pláne, hogy a fürdőben állati meleg is van, hogy ne fázzak meg.

Ha nem alszom be, akkor kicsit kukorékolok még, de tényleg nem soká, mert 9kor legkésőbb ágyban a helyem. De semmi gáz, mert gyorsan elaluszom még mindig. Nem kell nekem altató meg mese sem, mer ilyenkor én már nagyon elfáradok ám…

Mostan is jól kifáradtam már, mer iszonyú hosszan mesélni nem nehéz ugyan, csak a zanyu nem tud gyorsan írni annyira. Ezt is tökre soká pötyögte be ezt is. Épp hogy el tudom küldeni, mielőtt hazamegyünk. Azé küldöm már most, hogy legyen időtök felkészülni és szeretettel várni. Bár szerintem nem lesz ezzel gond, mer én állatira tudom ám, hogy máris zabszem van a háccsótokban, azé mer én jövök látogatóba.

Na szóval jóéjszakát, megyek, hogy reggel ottan tuggyam kezdeni, ahol ezt a levelet elkezdtem…

Csók,
KisMis, a sakálka

Lyukaskezű

Na az vagyok én. De nem labdajátékilag, hanem mert a sakál átment tiggerbe és megharapott. Viszont fény derült az újabb titokra imigyen, tekintve, hogy 2 lyuk volt a karomon. Kvázi már 2 foga van...

A Maxim saga újabb epizódja

Az iccaka felbőszített szülőtárs ma délelőtt ominózus kávézó tulajdonosával kávézott.
Csak beszélgettek...
Aztán este meg már nem hangoskodtak...
:)
A csevej közben, amiben viszonylag sok volt a bocsánatkérés és a "felejtsük el", az volt a legédesebb, amikor azt mondta: jaj, hát az a szegény fiú nem tudja még sajnos, hogy kivel hogyan kell beszélni...
Hehe.
Mind1.
Közben viszont a garázsbejáróban trónoló fekália szaga az 5re is felotrombáskodott. Úgyhogy a közlekedési technika a zsilipmódszer: levegő visszatart - kapun be - lakásajtón be - levegő kifúj - új O2 bekapkod. Ezzel főleg az a gond, hogy a gyerek nem tuggya utánamcsinálni, a Tyám pedig egyre inkább a pincébe vágyik szarlakmározásra (mellesleg ma kapott szájkosarat).

Folyt.köv.

Még mindig tákolnak ezúttal a Drágám is felkelt. Mit felkelt, már lent alkudozik...

Kis mitugrász takonypóc építésvezetőként teccelgő porbafingó azt bírta válaszolni a Zuramnak, hogy neki jó kapcsolatai vannak a kormányban, szal mennyen inkább szépen fel aludni... aj-jaj. Pórul fog még a mi barátunk járni...

Hehe

A Jóisten meghallgatta hajnali kátomlásom és jogosnak ítélte.
Dörög és villámlik.
Na srácok pakoljátok szépen a black&deckert és húzzatok haza.

Na de hogy valami szívderítőt is emlíccsek ezen a hajnali órán: kiscsávó ma (ill. már tegnap) annyira beindult az új haver (Sushi, a 3 hónapos mops) láttán, hogy egyenes háttal ülve kiabált neki, az meg csak forgatta nagyszemű picifejét, aztán fülöntámadta.
:)

Csalódás numero 2

Emlékeztetésképpen az első: http://montenegrolife.blogspot.com/2006/11/csaldunk-vagy-mi.html
Ehun a második:
Mer az okés, hogy naponta legalább 1x duzzogok azon, hogy milyen szar ebben a házban lakni és aztán sopánkodom is kicsit, hogy tolosiban milyen jó volt. Na de ezt abbahagyom és az élet megy szépen tovább. Most viszont totál agyvérzéses állapotba kerültem néhány tojással a kezemben, hogy majd jól megdobálom vele a renitens barmokat.
Hajnali 2 óra vagyon és már n+1-dik napja éjjel tákolják alattunk a kávézó télikertnek valóját. Persze értem én, hogy nappal nyilván nem lehet ezt, hiszen akkor be kellene zárni monnyuk pár napra a munkálatok miatt. Na de mennnnyenek már a jó búsba, mert marhára álmos vagyok. Illetve már nem is, mert kikalapálták az álmot a szememből, aztán a gyerekéből is, de ő remélem apjára hasonlít és jól visszaaluszik és fel sem ébred reggelig. Leszámítva, hogy csórikám azért valamelyest mégiscsak érzi fogának égbeszökését, mert felsír picit, de aztán csend van kb. 3-10 mp múlva.
Kifúrják az agyam helyét vazzz! ááááááááááááá
Ja és akkor azt már csak félve merem leírni, hogy a -1en, a lift előtt gigantikus kupac emberi fekália és húgy vert tanyát. 1xűen nem fogom fel épp ésszel, hogy a város legelőkelőbb házában, ahol 2 miniszter is lakik hogy fordulhat ez elő!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

E L A K A R O K K Ö L T Ö Z N I I N N E N ! ! !

Letagadom

Néha elgondolkodom, hogy vajh' mégiscsak elcserélték-e ezt a tökalsót a kórházban... aztán 1ütt a tükörbe nézünk és hamar kiderül, hogy kivan ez zárva eég rendesen. :)
Merhogy ma spenótot ebédelt tojással. Pfúúúj. Betolta az egészet. Mit betolta, vigyorgott hozzá!
Persze ezzel is úgy volt, mint az összes többi elsőkörös új ízzel: a 3ik kanál után fintorogni kezd, aztán kiprüszköli úgy fél méterre, majd az elkövetkező néhány kanálnyit laza ejtéssel köpi ki a műnyagpártedlibe, aztán, ha tulképp mégis elfogadható a cukortartalom (nem hozzáadott!), akkor simán elnnyamog 200 grammot.
Na ez volt a spenóttal is és a finomfőzelékkel sem tett másként. Ez utóbbinak a neve is maga az értetlen irónia. Bár így pürésítve 1ébként nem olyan undi, mer nem pont olyan, mint a falrahányt borsó. :) Úgyhogy ezt meg is kóstoltam (ált. lemeózom az ízét), a spenótnál viszont erősen inamba vonult vissza a nagypofám. Természetesen. Úgyhogy váljék neki kedves egészségére, mert ha kinő a bébiételesdiből, akkor legközelebb csak az iskolai menzán fog hozzájutni az efféle zöldséghez.

Fogas kérdés

Nincs még 8 hónapos, osz máris titkolódzik.
A szityó aszongya nekem ma, hogy "te figyelj, ennek a kölöknek van foga..." és tényleg. Hihetetlen. Én meg békésen várom az álmatlan éjszakákat, hogy akkor majd szépen közösen kiimátkozzuk a fogait. De nem. Rinyamentesen, iccakátátaludva kisunyította az első fogát. Mármint a tetejét, de úgy képzelem, dolgozik a folytatáson.

Különben a fene se érti ezt. 3 hónaposan nyálkirály volt, más kölök meg ilyen idősen olyan, mintha a szájában nyitva felejtették volna a csapot.

Na majd meglássuk mi lesz a többivel. :)

Rescue Me :)

Na ilyen az, amikor a Tyám bazira aggódik, hogy mi a frász lehet olyan fontos a víz alatt, ami

úgy láccik, mintha minnyá megfulladnék... hát ez basszus: s ha nem "segít" annyit, tán még jobban is sikerül. :)

És akkor beszéljünk a szülői büszkeségről

Na, most akkor ezt má tuggyuk milyen... :)
Mer ugyi volt ez a fotózás és az ember már csak ilyen, ha a kölkének sikere van, megdagad a mejjehúsa (monnyuk ez nem baj ugye, mert tejzacskó fronton még mindig nem állunk túl jól - úgy értem a skótokhoz 1 darabig még nem menek zenélni) a feles oxigéntől.
Kicsit monnyuk korán kezdjük, mert első ilyen élményre kb iskolás korába vártam volna (sztereotip baromság). Bár ez hüjeség, 2 okból is. Azért, mert a mi kölkünk, tehát nem hiszem, hogy pl éltanuló lesz (monnyuk nem is ettől lesz büszke az ember), másfelől meg nyilván bármikor bármitől büszkeség tölti el az embert már a kölök szimpla meglététől is. Bár megjegyzem ez esetben inkább magamra vagyok büszke, hogy szépen elcipeltem a kórházig. Amúgy ez jótanulós büszkeség 1 kalap baromság. Nyilván nem fogom agyonütni, ha jól megy majd neki (ha viszont nem, akkor természetesen igen :D), de az jobban fog esni, ha emberséges lesz és empatikus meg tisztességes meg meg meg... ááá, különben az egész hót mind1, kár is rajta gyurmázni, mert hát az ember a sajátját úgyis szereti. :))))))))

Ja, ha a svédcsavart nem említettem volna, persze mindezt a Kedves Apuka tudta nélkül csináltuk, jól a háta mögött (az volt a cél, hogy a nyomtatott verzión ámuljon el). Így pl. reggel addig pokrócoskodtam vele, amíg szinte tutira vettem, hogy délelőtt majd nem akar felhívni, ti. ha hívott volna, nem bírom pofánhazudni oly randán. Jó ez bejött, de aztán másnap a cinkos-marketingestől megkérdezte, hogy na akkor mi is van ezzel az akcióval, mert neki természetes a legkiválóbb modellből van abszolute limitált verziója otthon. Az ugyan erősködött, hogy már megvolt a fotózás és kampóbasszó, de hát a sztárcsemetére vágyó fater csak nyomta tovább a dolgot... addig-addig, míg végül a cinkosom tájékoztatott a fejleményekről, hogy hát ugye gáz van, mert mégiscsak a főnöke vagy mi és jóvá akarja hagyni a dolgot... felhívom a Zuram, terelek, keverek-kavarok, nem esik le neki semmi. Megkapja a képeket... (fogadásokat előre felvettem, ugye a reakcióra) megnyit... becsuk... megnyit megint... ééés igen! Ebben a második pillanatban meg is volt a hoppá élmény... :D Hiába, asszem keretezek neki 1 képet, hogy legközelebb elsőre menjen. Hehehe.

Profi szemmel

Hát ilyenek vagyunk szakszemmel: See more @: http://picasaweb.google.com/bujdosoms/TComReklMarca

mármint ezek természetesen a törpesakál napi fejleményei természetesen...

Nyúz!

Ha én azt most elkezdeném sorolni...
Szal akkor csak a legaktuálisabbat.
1. ozzsonnyára gyümölcsös tejberizsa (kinézetre tejbegriza)
2. feredőzés közben önnálóan feltérdelés, teknő szélébe kapaszkodás után orca laza ejtése a karok közé és már lehet is bugyogni a víz alatt... aztán jól kinevetni saját magunkat
3. balkézbe játék (megnéz+forgat) aztán jobbkézbe is játék (néz+forgat) = groszesz felfedezés, miszerint 2 különböző dologgal is lehet manipulálni eccerre

Falu

No igen, van ami változik és van ami nem. Az itt töltött 2,5 év alatt majd minden nap tapasztalom, hogy mekkora kis-nagy faluban is élünk. Ugye van itten ez 620 ezeres populáció a majd 14 ezer km2-en... ez pont arra elég, hogy ha az ember a tangerparti patikában terhességi tesztet vesz, akkor a hegyekben másnap gratuláljanak a gyermekáldáshoz. Persze ehhez nyilván kell a "kitüntetett" magyarok-a-telekomból helyzet is.
De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, illetve, hogy lemaradást kiküszöbölendő, adott pillanatban elhintsem az infomorzsákat: újból elköltöztünk, kb. 1 hónapja. Utálom, utáljuk (de erről majd 1 másik alkalommal). Az első napokban a parkolóban posztoló rendőrt megkértem, hogy ugyan monnya má meg a totál szabálytalanul lépcsőházfeljáró előtt parkoló BMW-s pajtásnak, hogy legalább 1,5 métert tolja magát odébb, mert így praktice képtelenség bejutni gyerekestül. Gondoltam én eccerű ez, mint a kávics, kicsit később áll bele a fékbe, oszt annyi. De nem. Visszaüzente a szőrösbunkót. Aztán emberünket több szerencsétlenség is érte aznap. Az első minnyá az volt, hogy velem találkozott, bár igyekeztem rendkívül nyájasan megvillantani a juropien-amazon-anyatigger stílusomat (bár ezen még természetesen van csiszolnivaló). A következő pedig az, hogy Drágám együtt ebédelt egy fontoselvtárs barátjával, aki telefonos segítséget kért. Az elkövetkezendő 30 perc már igazán papírforma szerint ment: a garázsban elémugrott emlegetett autótulajdonos és nyájas mosollyal kísérve az ajtó felé megkérdezte, hogy akkor ez imigyen megfelel-e nekem. Mármint az a 3 méter hosszában és széltében, amit eztán szabadon kíván hagyni tiszteletünkre. Persze az események nyilván személyes varázsom nemlétére emlékeztetnek, de ugye ne panaszkoggyék az, ki végül elérte célját...
Szóval falu ez vagy mi.
S bitangnagy huszárvágással meg is érkeztünk a ma reggelhez, amikor kinyílik a liftajtó az 5en, előttem 1 pasi, én bizonytalankodva nézem, hogy akkor most tulképpen ez-e a megfelelő emelet, mire ő kitessékel és vállból instruált karmozdulattal kisér a saját ajtónk elé, mondván, ha én nem is, ő kiválóan ismeri az én lakhelyemet... mellesleg életemben nem láttam még a figurát. Szal itt mindenki tud mindent.
Ugyhogy megyek is a Voliba, veszek 1 doboz tejfölt, amivel feladom a helyieknek a házifeladatot mára: vajon mi lesz ma direktoréknál vacsorára abból az 1 dobozból.
A helyes megfejtés természetesen székelykáposzta.
Szal most jól átb@... őket, mert az a csel, hogy a káposzta már készen van!
:D

MI

Ez történt a dögmelegben

A nemírás oka akut idő és nethiány. Na és hát, hogy arról a fránya ihletről szó se essék má itten...

Szal jártunk itt (Sveti Stefan) példuál... ...úsztunk ugyanitt......aztán evakuáltuk magunkat a hegyekbe (Durmitor) hűlni (félsiker - éjjel 15 fok, nappal 30)......s megint láttunk 1 naplementét......majd szemügyre vettük a tavat (Biogradsko jezero), aminek szintén melege volt......aztán végre jött 1 minimál vihar...

...de azért a Tara kanyon csak égett tovább, én meg immáron n+1szer elszomorodtam a víztelenségen és a katasztrófán... ...na és belefért még müezzin égbeszökés (Pljevja)... - de az nem láccik :) ...és majdnem elmentünk a fatelepre köbölni ugyanitt.

És akkor leesett a pilletantusz...

Szomszéd Misko világított rá ma a lényegre.
Előzményekről annyit, hogy dőlnek a meleg és szárazságrekordok. Illetve mindezek folyományaként totális fejetlenség van az országban. Látszatra persze semmi, túristák gyünnek-mennek. Mi is. Igyexünk meglelni az ország "hideg" foltjait. Vendégeink is jönnek-mennek. Őket is bevonjuk küzdelmes kutatásunkba. Eddig kicsit rosszak a részeredmények: 1500 m magasan 30 fok meleg, 2313 m magasan még le is égünk hozzá. Estére ugyan teátrálisan felveszek 1 hosszúujjút, mer 18 fokban az már jár.
Na szal néha áram nincs, soxor víz se. A tengerpart a legrosszabb, mert ott soha nem látott túristaáradat van és extra kevés víz.
A múlt héten a parti házunktól 30 m-re égett a hegyoldal, pár napja pedig a podgoricai házunk mellett ugyanez. Bárhová megyünk füst és tűz. Az állam meg 2 éve eladta a 3 tűzoltó repülőgépét, mert 1 olyan országban, ami telis-tele van autózhatatlan tereppel minek is az ilyen. Állatok. Folyton intézem a némileg ateista, ámde határozott fohászomat esőért. Ha lehetne 1 kívánságom, akkor 1 hétig tartó monszunt szeretnék kérni (bár akkor majd jól beázunk). Mer ugye szép dolog a világbéke, de momentán mégse arra pazarolnám, ami tényleg kivitelezhetetlen. Ez oly baromi eccerű, csak szerzünk néhány vizes felhőt és az ország felett 1 álló hétig facsarjuk.
Naaa, lécci-léccci!!! Az össz terület 48%-a erdő, nemtom mi marad belőle. A síliftel lefele jövet láttam (felfelé még csak füstölt), hogy kb 10 m magas lángokkal, igen jól füstölve ég a Durmitor Nemzeti Park a Tara Kanyon felett. Iszonyú és elkeserítő.
Szóval a szomszéd aszongya, hogy mosmá akkor értem a Crnagora kifejezés találóságát? Végülis... feketének mosmá tényleg fekete...

Titok

Ma olyan tuti dolog történt velünk, hogy el se lehet mondani. Mer még titok.
De azér én nagyon be vagyok sózva tőle.
:D :D :D

A nagy zöldség - Biogradsko Nemzeti Park

Legjobb feredőzésem

Márpedig tengerben fürödni para, mert bekalimpálsz pár hullámon át monnyuk úgy 10 méterre és baromira nemtod, hogy mi van alattad.
Ez csak akkor gázabb, ha mindezt éjjel teszed, mert akkor arról a kevésnek számító 10 méterről se tudod, hogy mit tartogat. (Ezér pl jobban bírom a kivilágított medencénket.)
Viszont ezt konkrétan el lehet feledni elég gyorsan, ha megvan a legetősége annak, hogy a hőn szeretett Tyámmal együtt rendetlenkedjel a sósban.
Juj, de tuttti vót. Többszöt játszottunk vizimentőset, szépen kihízott a partra, meg versenyeztünk is, persze ő nyert.
Szóval az ilyenekből is az láccik, hogy néha milyen kevés is kell a boldogsághoz, mert csillogószeművé tenni 1 poros bundát 1 félig töltött pillepalackkal nem olyan nagy ördöngősség.
Na meg azé nekem se volt rossz.
:D

A jó öreg Mick

Nem vagyok 1 popikonra gyógyulós tipus. De azér ezt a 4 csávót izomból zenélni látni karnyújtásnyira - na jó hosszú karra gondolok, mert volt az úgy 5 méterre is. Na szal az über-lúdbőr.
Áj ken getnó, szetiszfeksön... nem a francokat nem. Ez abszolute keilégítő volt.
Tuggyák ezek mitől döglik a nép 20-70-ig. De télleg. Persze volt 1 pöti "panem et circenses" is, mert tüzijáték nélkül nem élet a nemiélet, de legalább a 7ik határ sem tudott aludni tőlük. Meg volt ott 20 ezer albán és orosz VIP különüdvözítve a dísztribünön, amúgy kommenistásan, szeparéban méregették az alant csápolókat, viszont bazi messziről. Szal nekik nem volt ám sziámisan szólva "testból testbe vándorol a lélek", nekünk meg bebeeeee, mer jóhelyen jóidőben lenni tunni köll és kész.
És különben is "pain it black"!!!
:)

Nap képe

Nem mén mán a zírás...

Akkó próbáld meg az... fényképelést!

Na hát esse ponty így van, de mind1 is. Szóval tessék kérem, itten van valami, ami feltétlen tétlenkedésemből arra sarkallt, hogy idepöttyintsek megint valami informácijó-morzsikát. Ez persze lehetne az "only in ..." sorozat méltó képviselője is, de én jobb címet találtam neki, lopván kicsit kispálék bozalínójától. :)

"Autók a tenger felé, mennek el a mi utcánkban..."

ANNYI MINDENT AKARTAM MONDANI, DE MÁR ELMÚLT!

A viszont hallásra!

Mától off-montenegro.
Csókolom!
Ha kegyes lesz az éter, akkor sem mesélem el, hogy hazalátogatunk 1 hétre pofavizitálni-gyereketmutogatni.
Úccsem lesz időm...
:)
El leszek foglalva sushi-evésileg.
:)))
Nyammmm.

New age

Vadinyú időszámítás van. Mostantól azt eszem-iszom, amit csak akarok. Juhéj. Na nem mintha nem lett volna különleges dolog szoptatni, de az igazából csak addig volt kényelmes, ameddig nem kellett állandóan fejni.
Celebrálván az eseményt elszívtam fél kreteket. Azé csak felet, mert közben kiderül, hogy mégsem kívánom a dolgot. :)
Szóval az elmúlt hét tanulsága az, hogy az... hogy most iszom 1 marihónaljás jeges teját... ja nem. Na tehát az, hogy nem vagyok elég jó a kistökfejnek. Mármint, hogy az anyatej nem axiómaként kezelendő. Ha kirókázza, akkor nem kell neki tovább és kész.
Az elmúlt 1 hónapban 100-140 ml-nél nem kapott többet alkalmanként, mert különben róka-rege-róka volt a vége. Aztán utóbb már 80-100-tól is. Pdig legalább 170-200 körül kéne tolnia.
Lényeg, ami lényeg. Jelzésértékkel kezeltem a dolgot és testem kiszipolyozását ezennel berekesztettem!

VÉRlázító

5 nap alatt 4x szúrták meg a könnytacskómat. Eccer még múlt pénteken ugye, aztán meg ma 3x, amiből csak eccer sikerült vért venni. Aszongyák azé nem jött össze elsőre, mert a kórházigazgató is jelen volt. Nesze neked VIP ügyfélséf!
Mellesleg, ha máskor nem, akkor ezúttal tuti, hogy szítottuk az idegengyűlöletet: az öltönyös elegáns, a macája meg a gyereke soron kívül csusszan be az ajtón szemrebbenés nélkül, azok előtt, akik már nyilván 1000 órája várakoznak abban a rettenetes izzadságszagú váróban. Isten lássa lelkemet, nem szeretek rendelőben soron kívül bemenni (otthon is kivártam mindig, pedig simán bemondhattam volna a tutit, hogy az apám így-úgy-amúgy), de ez az iszonyt szívesen hagyom ki.
Mellesleg enzimszintek csökkenőben, a gyermek kevésbé éhezőben... dagad szépen mosmá.

Killer

Mármint a Rubint Réka. Illetve annyira nem is, csak ha hozzácsapom a Bodzát, aki "segített" a baba-mama torna biztonságos lemenedzselésében... Pl fogta a nadrágszáram, hogy "nehogy lecsússzon" vagy hanyatt hempergett, hogy őt is feltétlenül belevegyem a lábemelve körzésbe...
Ettől kezdve mindennap illene abszolválni a produkcijót, de má látom, hogy pl holnap és holnapután sem fog menni. Hiába anyasággal a sportlédiség nem jár együtt.

4 hónap

Ennyi telt el a rémes szülés óta. Kicsit már felejtem. Vágásom mág mindig kiváló időjós (gondolom marad is), díjaznám, ha kicsit halványodna, de tulképp, ha már úgyis összekaszaboltak, szal mind1.
Nyáltenger-kisfijam köszöni remek kedvében. Nemúgy a háza: 5400 gramm momentán, ami azt jelenti, hogy múlt hónaphoz képest fogyott 50 grammot. Ez nem jó hír. Pláne, hogy a dokinéni értékelvén a szitut, azonnal sebészt és gasztroenterológust hívott, valamint vérszívásra és UH-ra küldött minket. Diagnózis:
sebész - már nem lehet gyomorszáj szűkülete
ultrahangos orvos - még nem lehet gyomorszáj szűkülete
a többiek pedig anti-refluxos tápot rendeltek, meg 45 fokos dőlésszöget és a mellyencsüngés folytatását.
Na majd meglássuk...
Mindenesetre porony estére annyira elfáradt, hogy hazafele a kocsiban nem is sírt, hanem panaszkodva mondta a magáét.
Szerintem ma nagyon utál minket.

Hosszú úton

Reggel, tényleg reggel - mármint a Drágámnak - elindultunk Rezsőfalvára. Ez idáig semmi extra. De aztán tettünk "némi" vargabetűt a szokásos útvonalba. Így fordulhatott elő az, hogy kb 7 órán át meneteltünk a végcél felé.
Közben láttuk ismét az albán határt és megint sűrűbben nőttek a minaretek. Volt még arrafele jutazsákból cigánytábor és lecsúszott ájn pöti birkamáj és tejesbari a Restoran Trojaban. Na az is 1 étvágygerjesztő telitalálat.

Közben az jutott eszembe, hogy ha a montenéger éttermek legjobbikjait kellene kiemelnem, akkor nem az ételkínálat alapján tudnék dönteni. Tunnillik általában mindenhol ugyanazt adják, extrázás nélkül. Persze van, hogy valahol darabos a cicvara vagy nem volt kiéheztetve a kagyló mielőtt kondérba penderült. De alapvetően nem ez a sava-borsa a helybéli eccségeknek, hanem a köré megálmodott hangulat, illetve a helyszín. Ezért aztán el is gondolkodtam a top 10-en...

Catovice Mlini (Boka Kotorska), Stari Mlini (Boka Kotorska), Konoba More (Przno), Restoran Misko (Ada Bojana), Stari Most (Rijeka Crnojevica), Sempre (Podgorica), Fil Rouge (Podgorica), Restoran Troja (Tuzi), Savardak (Kolasin), Restoran Koliba (Ostrog alatt)

Just 4 your info...
:D

Hálidéj mediterrán módra

4 napos napos ereszd el a hosszú hétvégén a hajam van. Mert ez a tenyérnyi, ám még mindig meglepetéseket tartogató kis ország most ünnepli függetlenségének első évfordulóját. Ez leginkább a 2 napos munkaszünetben és jónéhány nemzeti lobogón látszik leginkább. Egyébként azt sem tudják, merre hány méter. Nuku tűzjáték oder egyéb zajos happening. Szal a mediterránsága ezúttal leginkább az ünnep hosszúságára vonatkozik.

Szal szabadidő adekvát mennyisége lévén jó nagy túrába vágtuk a fejszénket. Szombaton már hajnali 13.00 körül sikerül elindulni, kb 5x kellett visszafordulni a már amúgy elpakolt fényképezőgépért.

Kiváló PS2 útvonalat választva kaptattunk fel a hegyekbe. Meg is lett az eredménye, bebizonyítottam, hogy tehesség nélkül is lehet hányni. Bár a nemterhességemet még teszttel nem támasztottam alá, szal még kicsit harakiri határon vagyok. Na az tényleg nagyon dúrva lenne momentán. Én úgy képzelem, hogy a Jóisten érzi az én korlátaimat...

Szal volt hegyre fel (1560m - zéró látótávolság) és völgybe le. Arra fele barackfa helyett minareteket ültetnek már a jónépek és fejnehéz birkák lógnak pucéran a kirakatban. Van ottan még New York café és Michigan Pizzeria, amerikás bosnyákok és kacsalábon forgó félkész palotáik. Befejezésre már nem futotta a nyugati spórolásból, de sebaj, mert demonstrálásnak és környezet-tudattalanságnak kiválóan megteszi. Aztán mi is volt még ott??? Lássuk csak... 5 fok és hideg szél (csak a kölök nem fázott), albán és koszovói határ, de nem mentük át, mert a határőr aszonta: "azt önnek nem ajánlom". Ja és persze a TÓ, amit jól megnéztünk és egyértelműen láccott, hogy a véletlenszerű 2 perces napsütében olyan színeket öltött, hogy feltétlenől meg kell nézni maj mégeccer.

Majd amikor jó idő lesz.

Különben pedig pukkadjon meg az a cég, amelyik ígérete ellenére nem adott feketehegyi térképet a GPS-hez, mert már szinte nem is kell. Ti. megrajzoltuk mi magunk. :)

Grrrrr

Napközben nincs áram.
Ha véletlen van, akkor is csak szökőévben eccer tudok belépni a blogba.
Néha azt hiszem, hogy nincs is mit írni, néha azt, hogy van. De monnyuk ez utóbbi totál bazi mind1, mert mire abszolute by chance belépek, addigra marhára elfelejtem mit is akartam volna írni.
Monnyuk ez pl aggasztó. Mert lehet itten cavintonnal mókázni, ami humornak gyenge, viszont a realitás, annál sokkal elkeserítőbb.
Szal hogy felejtek az 1 dolog, 1-2 napja megesett minimálkalandok tulképpen felejthetőek is, na de hogy nézem a legyen ön is miliomost és nemtom a fajsúlynak a görög betűs megfelelőjét... monnyuk fizikából sosem voltam géniusz, de a lényeg az, hogy az a rettentő érzésem van, hogy butulok baromira és ezért bizony a htb-ség a felelős (legalábbis nagyrészben). Asszem sürgősen valmi "értelmiségi" elfoglaltság után kellene néznem.
Persze jókor agyalok ezen. Kicsit késő bánat kategória, mert mire odáig jutok, hogy kipotyogtattam adekvát számú kölköt - ja nem is, a szüléskor aszontam, hogy a többinél csak örökbefogadás jöhet szóba :) -, addigra szépen belesüppedek az IQ-zérós fertőbe.
Hát szép kilátások.
Ha valaki tuggya miként lehet gyereknevelés közben nem belerokkanni agyilag a gügyögásbe az ossza szépen meg velem! Én momentán addig jutottam, hogy hullahoppozom, hogy a derekam megint szép karcsú legyen... jaaaa??? hogy ennek semmi köze az agykapacitáshoz??? sebaj, mert ha a derékkarcsúsodás egyenes arányban lesz az agykarcsúsodással, akkor még soká fogok tudni gondolkodni, mert ugye a sportokban n(s)em jeleskedem. :D

"n(s)em"... hát-hát, ez bizony elgondolkodtató. Miben is jeleskedtem eddigi 29 évem során? Íme egy újabb költői kérdés, ami szájbiggyesztésre adhat okot. Na persze nem lehet mindenki atomkutató, így én sem erre gyúrok. De az azé nem lenne baj, ha csemetém felnőve nem azt hangoztatná, hogy "hát igen, anyut nem az eszéért szeretjük".

Szombat

Péntek

:D :) ;)

Haha-hihi-hoho. Plusz egy minimálgurgula.
Eztet tuggyuk mi ma.
Hangos nevetés volt kéremszépen. Kettőször. Nem egyszer!
Délután, véletlenül, váratlanul, hogy senki meg nem hallja. Csak én.
:)

Boan felé valahol...

A rajtakapottak

Merhogy a multkoriban volt valami csúnya-csúnya ámokfutás.

Történt ugyanis, hogy Kolasinba mentünkben a Drágámat lehajszárítózta a rend őre a 40-es tabellánál úgy 110-el. Namármost ezt hangyafa..nyit soknak találta, ocsúdott és tárcsát rántva megállításra szólította fel említett sofőrünket hirtelen aszfaltrapenderüléssel. Természetesen teljesen felesleges volt, hiszen ekkora sebességnél padlóféket nyomni alvó gyerekkel, kutyával, anyóssal, sógornővel, sícuccal, na és persze velem... na ez az, ami kivitelezhetetlen volt. Tehát simán tovasuhantunk és mivel nix villogó policáj a hátsónkban, békésen folytattuk a száguldozást északra. Rendőrmentes kilómétereket róva haladtunk célirányba, mignem egy kiállóban kávézó egységeket elhagyván megjegyeztük: lópikulájuk van ezeknek nem CBjük, mert különben ugrásra készen várakoztak volna. Nu ez volt az, ami baromira nem stimmelt, mert nemsokára vinnyogó kékfény tűnt fel a visszapillantóban, szépen előzgette a kocsisort, aztán az előttünk lévő néhány kamiont. Persze több se kellett az okostojás vezetőnek, a rend őrének nyomába szegődve előzgette ő is a böszme járműveket (újabb büntipont). Mígnem a rendőr kiállt és elkezdett integetni, hogy hát akkor meg kellene mosmá állni szépen. Jó, legyen, félreálltunk. De nem csak mi, hanem a mögöttünk hajtó is, így fenegyerekünk vérszemet kapva megpattant újfent (ismét szőrösbunkó a margóra). Na asszem ezt már tényleg nem kellett volna, mert újabb 3 perc múltán a kék villogóban 3 sehr ideges egyenruhás mutogatott megálljt. Ekkor már tényleg nem volt választás. Drágám kiszállt elkezdett egyezkedni, mi autóban lapítva tettük a téteket. Hihetetlen, de 1 peták nélkül megúszta. - Jellemző monnyuk.

Eddig a múlt. S akkor mostan térjünk rá szépen a jelenre (kép): ezúttal az északi irányba figyelt a hajszárító... Megállunk (minő szimpla fordulat), G elkezd magyarázni a fakabátnak, mire az: ja, téged már ismerlek, a múltkor te voltál az, aki nem állt meg az Audival (ti. azóta paripát cseréltünk, emeltük a paták számát 8ra és növeltük a tüdőkapacitást 5.3 literre - ezt most azé írtam le, mert momentán fent ülök a galérián és onnan fogom tudni, hogy a Drágám elolvasta eme bejegyzést, hogy ezen a ponton szépen kihúzza majd magát, elérzékenyülve sóhajt és mélységes büszkeség tölti el :D). Na ekkor már meg kellett tisztelni azzal, hogy a tanmesét arról, hogy legközelebb ne ugráljon száguldó kocsi elé, mert még baja esik, kiszállva adja elő. Persze a radarska kontrola 40 helyet megint legalább 75öt mutatott, de ilyen apróságokra az én kedvesem nem tér ki, mikor van ennél fontosabb mondandója is.

:)))

Zabjak

A munka ünnepén...

Széljegyzet

1. Aki jó tejes-bárányt akar enni, az mennyen szépen a Kolibába és rendeljen magának.

2. 19 napja kell naponta 1-2-3 alkalommal szilikont nyomni Pogácsa képébe, hogy elég üzemanyag jusson a szervezetébe. De már nem. Illetve ma nem. Na szal ma nem kellett cuisüveggel macerázni, mert végre megint volt elég nedü a tecsarnokban.

Ostrog - a isteni fuvallat

Öko-izé

Yes-o-yes. Igen-igen, alkotmányilag ökoállamban élünk... na ja, végülis a biotermesztés példuál részben megvalósul, mert ugye a legtöbb embernek nincs pénze rovarirtóra és egyéb kemikális kegyszerekre. Na de hogy az igentisztelt gazda bio-nejlontacskókat fejlesszen és azt rendezett nejlontacskóföldön nevelgesse, az azt hiszem egészen kivételes...

:O ... :D

Szép eredmények

Oltás utáni állapotok:

1db, azaz egy darab láztalan, dudormentes gyerek

1db, azaz egy darab torokfájós én

Ezért aztán a nap jó részét ágyban töltöttem, kivéve, amikor a bandzsa kölköt etettem, akinek azé állot keresztbe a szeme, mert nem értette, hogy ki az a maszkos zorró, aki betömi a száját.

Délután azé nagy duzzogva felkeltem, mert a zuram shoppingolással kecsegtetett és hát ugye ki az az elmeháborodott megveszekedett barom, aki kihagyna egy olyan alkalmat, amikor pillarezdülés nélkül kifoszthatja a Max Marát - na hát nem én.

Estére pedig szépen beolajoztam a hardwaret és elmentünk az ex-CEO nemhivatalos búcsúpartijára. Merhogy hivatalos nem volt neki. Így aztán nemhivatalosan elpápáztuk egy vacsorahajó fedélzetén, ami a Skadaron ringatózott 3 és fél órát, nyálas naplementével, zenés felárral (macskajaj-múzikot húztak), jó társasággal, magyarok nélkül. Monnyuk jellemző, hogy csak mi voltunk ott...

Meg ugye valamit az is elmond a felvásárlásról és az itt dolgozó expatok (nem)szíveslátásáról, hogy a céget a búcsúbeszéd előadója konzekvensen "Monetnak" hívja és nem "T-mobilnak", pedig a rebranding sem tegnap volt. Azt meg már csak tényleg egy alsó dó hangon említeném meg, hogy a jelenlévő alkalmazottak egyöntetűen sírva fakadtak a speech végén. Ilyet is ritkán lát az ember...

Na hát ilyen nembefogadós, de a sajátjukkal érzelgős nép ez a montenéger. Én meg büszke vagyok arra, hogy velünk kicsit kivétel tesznek. De csak kicsit.

A hős, a nős meg az andihős

Monnyuk a középső paíron nem igaz, de ilyen apró részletekkel csak családi presszióra foglalkozom.
Szal havibaja volt a bébinek, meg köllött látogatni az igentisztelt helyi orvosi eccségeket. Minnyá 2őt is, hogy ne legyen sértődés.
1iket az oltás miatt, mert az egész országban egy olyan orvos van, aki hajlandó beadni a kölöknek az echteungarische anyaföldről elszármazott oltást, azt is csak saját felelősségre. Ezúttal szép finoman közöltük, hogy nem 5 percig kell a gyerekben bennetartani a tűt és nem is olyan dőlésszögben, hogy anyu hanyattdobja magát sopánkodásában. Próbálkozásunkat siker koronázta: az aszisztka belevágta és pik-pak benyomta. A hős fijam meg se nyekkent, mikor a csajszi kihúzta a tűt kicsit biggyesztett, de aztán meggondolta magát és vigyorgott az egészen. S én sem nyekkentem, pedig már másodszorra kellett végignéznem és úgy tűnik ezügyben mégsincsenek hajókötélből az idegeim...
A 2ikat a jóviszonyság végett vizitáltuk, ti. az a doktornő a gyermekkórház vezetője és ha nem mutatjuk meg neki a porontyot, akkor majd jól besértődik. De mivel mi előrelátóan kúltúrneveltetésben részesültünk, időt és gyermeket nem kímélve alávetettük magunkat az újabb vizsgálatnak. Meg is lett az eredménye: mindenki boldog és elégedett + egészséges. Néni aszongya a kölkömnek: Hello mr. male Kim Basinger! Na ez most tényleg no comment...
:D :D :D

Őrület

Soxor lenyűgöz a technika csodája, illetve néha betojok tőle. Most épp az előbbi.
Merhogy a Drágámnak új kütyükéje van. Természetesen telefon. Illetve 1 frászt, mert ez tényleg több annál. Nem reklámozni akarok, csak hát el vagyok képedve. 3.2 megapixeles kamera (pár hónapja a remekbeszabott Olympusom tudott ennyit), de ez vizesnyolcas, ahhoz képest, hogy az igazi lóf...-és-estifényt az biztosítja, hogy 2 gombnyomással egy saját blogra kerülhetnek fel a képek.
www.kirakat.blogspot.com
Szóval tegyük fel, hogy a Drágám elmegy a Paciotti boltba (nem én hoztam a példát, hanem ő - jellenző, a cipőbuzi) és nem tud választani. Lefotózza, felteszi és én szépen megnézem itthon olyan méretben, hogy tényleg el tudjam dönteni, melyik a csodaszép lábbelire nincs megint szüksége...
Nekem monnyuk családbarátabb gondolatom volt: sétálunk pl a Goricán, amit jól megörökítek, feltöltöm a blogra, ő pedig megnézheti OC közben (úccsincs jobb dolga míg ott ül :D).
Jó tudom, okos elvtárs minnyá aszongya, hogy erre jó az MMS is. Persze. Pláne, hogy ahhoz nem kell net-acces. Viszont az MMS ritkán megy át, mert nem kompatibilisek a telefonok meg nem lehet mindig beállítani, illetve pöttömke kijelzőn meresztheti a szemét az igen tisztelt felhasználó.

Na most, hogy kiörvendtem magam elmegyek és ágybaerőltetem magam. Nem lesz eccerű, mert 5.30-7.30 között lóbőrelvtárssal már volt egy randim... de hát, aki hüje, az pusztuljon szépen bele vagy tanuljon meg rendes időben aluszni.

Millenium Most, pipacsok a Moraca parton

No comment...

Ja nem, mégis.
1. úgy elég nehéz blogolni, hogy csak minden 10ik alkalommal enged be a renszer.
2. szal már csak ezért sincs kedvem jegyzetelni.
3. 4edmagammal szeretnék lakottá tenni egy olyan szigetet, ahol nem ismeri a természet a magenta színt.

A kölök tegnap volt 1/4 éves. Nem figyelek minnyá érettségizik.
Méreteket illetően pontos irányszámok nem vannak. Majd holnap az orvosnál, mielőtt megkínálják oltással.
Különben szépen sinyuban kinőtte az elsőkörös ruháit. Formás kiscsávó minimálhurkákkal. Fokhagymafar + miegymás, szal asszem, nyaktól lefelé apájára ütött és nem rám (a szerencsefija).

Vihar jön, vihar megy

És akkor apja tenyerébe csomagolta vigyorát...

Óriási lépések

Mielőtt bármi fontosat megosztanék a nagyérdeművel, azt kell elmondanom, hogy ismét gyarapítottam a haszontalan gyermektermékek listáját: 15ös cipő. Természetesen semmi értelme, na de hát TIZENÖTÖS kéremszépen!

Na jó. Félre az ökörséggel, gyüjjék a lényeg: 12h1n csemete hasról fejnehézség okán hanyattdobta magát délelőtt. Namármos ez annyira megteccet neki, hogy a jótkacagáson túl a délután folyamán még 5x megismételete, bizonyítván, direkte is megy neki a dolog!
:))))))))
Basszutuba, nem vigyázok és minnyá érettségizik...

FIFO

Azaz first in first out. Ez kérem tiszta logisztika. Tuképpen oly eccerű ez, mint a kavics. Nem frissen fejt tejet kap a kiscsávó kiegészítésnek, hanem fagyasztottat (na jó előtte felengedem...), az aktuális tulcsordulás pedig betározódik szépen.
Persze azért titkon azt remélem, hogy még fel tudom fejleszteni a mennyiséget. Dolgozom az ügyön. Kicsit uncsi és időigényes, de mivel a bombamelleknek már úgyis leáldozott, így a "kölökért mindent" felszólítással, hősiesen küzdök a szervezetemmel.
Aszonygyák, hogy a mélyhűtött löttyöt már nem szeretik annyira a bébik, persze az én bélpokloskámnak nem volt baja vele, de szerintem is pocsék. Még jó, hogy nem nekem kell megenni...

Tejügyek

Hát éppenséggel még elég van, de tejcsárdáskirálynőről már nem beszélünk. Meg ott vannak a logisztikai problémák is ugye, mert reggel több van, napközben pedig kevesebb.
Pedig már oly szépen megszoktam, hogy 24 órát meg lehet úszni 1 csapolással. Na persze most mindent a kölökért felszólítással naponta 5x képzelem magam karámi Bimbónak az etetések után. Meglássuk mire jutok ezzel. Egy tuti, hogy homeopátiás "csodaszert" szedni szinte képtelenség. Egyrészt azért, mert nem vagyok pszichésen meggyőződve a hatásról, másrészt, mert képtelenség betartani az előírásokat, mely szerint nuku mentol és beszedés előtt és után fél-fél órán át nem lehet inni sem. Ami azért baromság, mert napi 4 liter víz szervezetbetöltését kb csak folyamatos ivással lehet elérni majdnem szünetmentesen kortyolgatva.
Jövő héten kipróbálok egy másik csodaszert, ha hozzájutok. Remélem lesz egyáltalán miért bevenni... Bár az az érzésem, hogy igazából csak a sok alvás vagy az üvegesszemű semmittevés segít, mert ez az egyetlen, ami után úgy érzem, hogy rehabilitálódik a tüdőkörfogatom legalább ideiglenesen...
Éppen ezért én most balra el!
Most extrán bele kell húzni az iccaka, mert a Drágám csapba pazarolta az értékes nedüt. Monnyuk, ha nem sietett volna annyira - ti. félt hogy lemarad a Barátok köztről -, akkor észreveszi talán, hogy nem csavarta rá a cumisüvegre az alját... Aszittem elsírom magam, de aztán inkább morgásra szorítkoztam, ő viszont tejesen elkeseredett. Asszem nem is tudja mi történt az esti sorozatokban, mert egy darabig emésztgette magát bánatában.
:(

Spenótos répa

Hát Kicsi-sasnak ma csak annyit mondok: kár beléd az Andrea Bocelli cd!

Mert aki már az első szám alatt beájul a kupivilágítást bámulva, annak minek a 13 számnyi tenor?

:)))

A majdnem jó és a jó

Borsóleves tesztelve. Kiváló, igyekezzé Drágám, mer nem hagyok.

Tettem ájnpöti bevásárlókört. Jelentem: fejlődik a kínálat, már lehet kapni szoptatós párnát, de nem is akármilyet, mert van fiúpöttyös és lánypöttyös. Mindkettő borzasztó és haszontalan, de van!
Vettem a kiskokasomnak nyálkendőt, mert olyan undi neve van, hogy nem lehet lebeszélni a nemszükségességéről. Monnyuk a gyerek nyáladzik. Persze a tejgyűjtő-kagylót hasznosabb lenne ráleukoplasztozni a kölökre, viszont azt utálná... szóval mégis kellett egy ilyen.
:)
Lábost is kellett volna még vennem, de haszontalan dolgokat nézelődni sokkal felemelőbb érzés. Mer uyge nyilván fontosabb haszontalan oroszlános szandált venni, mint hogy beszerezzek valamit, amivel aztán szimultán lehet főzni a vacsorát (ti. 1 alkalmas lábos van).
Hiába, gyerek az első! Aztán a kutya. Apropó, eb. Nagypapa rendeltetésszerűen felvitte unokáját a babakocsiból. Bodza persze lent lófrált és esze ágában sem volt felmenni a lakásba. Viszont észrevette az elhagyatott babakocsit, ami mellé szépen lecövekelt és nem mozdult, amig haza nem értem. Asszem aszitte, hogy magára maradt a gyerek és őriznie kell...
OKOS KUTYA! Jutifalatot neki!

200

Fijatalember reggel úgy gurított le 200at, mintha legalábbis sietett volna valahová...
Meglesz ennek még a róka-böjtje!

Rotyog a borsóleves juhéj!

A gyerek neve...

Hááát, legkevésbé sem a zanyakönyvi. Már nem mintha nem lennék megelégedve a "nehéz szüléssel" (húúúú, ezt azé még ne emlegessük) és végül is a szülői tettestárs is elégedettnek láccik, de valahogy nehezen gyün a számra.
Nemúgy, mint a Pimpa (ha lóg a nyelve), a Putyka (=pufi), a Pogácsa (amikor bamba), a Kicsiga (néha), a Szarzsák (naponta legalább 2x), a Kicsi-sas (ha véknyára húzza a szemét), Könnytacskó (csak ritkán) valamint hasonló kedvességek és majdnemkedvességek.
Ez van. Így állunk 2.5 hónap után.
Ja nem fexünk, mer késő van... izé, lesz... mind1, álmos vagyok és kész, főleg azért, mert ártalmas a friss levegő.
:)

Plavica

Péntek 13.

Ez egy hagyományosan izgalmas nap. Normális ember ilyenkor nem sétál létra alatt, vigyáz a feka cicusokkal és fogdossa a gombját, ha kéményseprőt lát.
Namármost én semmi hagyomány és babonatiszteletlent nem tettem, mégis szar nap volt. Az egyik fő oka, hogy úgy tűnik Podgiban megint költözhetünk tovább. Utálatos dolog ez. Egyrész, mert mégegy ilyen tulajt nem fogunk találni, másrészt, mert nincs kedvem megint összecsomagolni. Harmadrészt, mert egyébként is. De főleg azért, mert szépen megiszhatjuk a saját hüjeségünk facsart narancsát, ami viszonylag keserű...
A másik fő okot, meg nem is feszegetném, mert sérüléseket fog okozni a kinyíló kiskés a zsebemen.

Na most akkor jól egyedülmaradtunk. Hót komoly. Beszari eb, álompuszedli, 8 vasalatlan ing és én.
Drágám dobbantott az anyaföldre. De má holnap visszagyön. Sőt, még erősítést is hoz magával 3 hétre.

Jó dolgok vagy rossz dolgok?

Oly szépen fókázik a palántám, hogy csak csuda. Na ez monnyuk jó dolog. Meg az is, hogy ha utazunk valahova, akkor hátul ülök és imigyen ellenőrzött körülmények között transzportálódik ifjoncom, valamint be lehet egyengetni a cumit a szájába, ha kipotyog és akkor nincs morgás. Meg akkor sem, ha nagyon besüt a nap és rögtönözni kell az árnyékolástechnikát.
Viszont ha a kikocsizást egyedül próbálom bevégezni, akkor klónképtelen szervezetem a volán mögött halláskárosodik kb 3 percig, mire öcsisajt rájön, hogy ezúttal ez nem az a pillanat, amikor a felmenője kizárólag őtet szórakoztatja.
Szeláví, oder was.

Amúgy most olyan stádiumban vagyunk, hogy a tartós nézgelődés már nem mindig buli viszont az egyedül elmarom és számbagyömöszölöm a terméket jáccást színlelve még nem megy. Ezért aztán néha uncsiból kerreg. Persze, ha feltűnök a horizonton, akkor széles ínyvillantással jelszi, hogy na kérem ez má teccik, csak gyere közelebb és szórakoztassá még-még-még. Dagadt ruha meg persze másra... kire is? Jaaaa, hogy majd megvár?!

Ilyen gyerek nincs is

Fürdés, evés, boá, nagy szemekkel pillogás, ágyba döntés – matracot érés után 10 mp múlva alvás. Pont leszarja, hogy a szülőpáros estimesélne vagy altatódalolna.
:)

Cuclisüveg

Nem is üveg különben, hanem műanyag. Mind1.
Az a szitu, hogy ez az 5x evés okoz azért logisztikai problémákat. Mert reggel sok a lé, teszem is szépen a fagyasztóba. Illetve csak tenném, de délben szinte csak brahiból lehett megpiszkálni a csofi tejtacskót, mert egyéb értelme nincs. Így tehát a reggeli felesleget délben cumisüvegből nyakalja. Nem, pontosítok: csak nyammogja, mert rettentő ráérősen bohóckodik vele. Persze látszik, hogy ragaszkodna csecsencsüngéshez. Na de ha eccer nem lehet...

Majdnem bátor…

Természetesen Bodzilláról van szó. Mert hát ugye én vagyok a hüje, ugyanis, ha nem hagyom a vizestál mellett a szemetesvödröt, akkor nincs gond. Így viszont antihősünk nem merte az iccakai sötétben, a revüfényekkel (mert nekünk a nappaliban ilyen is van :D) hanyagul megvilágított konyhában megközelíteni az ivóalkalmatosságot. Ezért aztán megjelent az hálóban, földig csüngő nyáltengerrel belelihegett a képembe és a nyomaték kedvéért mancslengetéssel jelezte, hogy: “Csinájjá má valamit vazz, mert szomjan pusztulok. Ja és ha már úgyis felkeltél, nézd meg a gyereket, visszafele pedig nyissad ki szépen az ablakot vagy megint telibeliheglek. És azt mondtam már, hogy nem szoktam fogat mosni?”

Pityorka

Eztet az általános iskolai töritanárom mondotta, ha valaki jól felelt (ti. 5ös). De mondhatnám, hogy fünf komma nul, ha korcsolya-mértékegységben számoljuk a kiválóságot. Na szal, az a lényeg, hogy öcsisajt odáig jutott a hardware fejlesztésben, hogy már az 5.0 verziót futtatja. Továbbá – csak hogy az 5östől el ne szakadjunk – már odáig fajult a helyzet pár napja, hogy csak 5x fexik be a tejcsap alá. Valamint, hogy folytassuk a sort, nekem is csak 5 van hátra, mármint kilóilag (de ez ügyben nem rohanok…)

Hó még

Hát szegény kölköm ma bizony tejshaket ebédelt, mert ma a Nagyanyez meg én felpattantun a síliftre, hogy megnézzük mizu 1700 környékén. Újság nem volt (pedig valami jó kis pletykalapot kiolvasnék már). Viszont sok hó és oly minimál, ámde ocsmány szél, hogy hamar befagyott a micsodám és ezzel egyidőben jégvirágok jelentek meg a tejgyár ablakán.
Aztán még megnéztem, hogy hol kezdődik a pálya. Hááát... részemről az elismerés jár a tesókámnak, aki eddig még csak eccer volt síelni.
Egy biztos, én többet oda nem megyek csak szkafanderben és természetesen kizárólag léc nélkül.

Húsvétra hó

:) :) :)

Hópótláson lenni jó. Tesó + Drágám lécen imbolyog a dombon lefelé. Kutya rohan dombon felfelé. Nagyanyez babakocsival küzd a havon szintén felfelé. Émmeg csak kapkodom a fejem, oszt örvendek. Rönkházban aludás, Savardakban kacamakozás, Biancaban welneszés még a programpontok. Na szal egy rossz szavam sem lehet. Bár majdnem lett, mert én is felcsatoltam végre a rettegett léceket. Már akkor totál kimerültem, amikor felkínlódtam a síbakancsot. Aztán legközelebb akkor, amikor a kötélpályás sífelvonóba (über gagyesz) kapaszkodva asszittem betojok és leszakad a karom. Végül pedig 3 lecsúszás után (legalább 50m) abszolute beadtam a kulcsot: melegem volt és aszittem, hogy azonnali térdműtétre lesz szükségem. Monnyuk ezt a meniscus balhét má akkor sejtettem, amikor a Drágám azzal erősködött, hogy a háccsómat kidüllesztve guggoljak le. Persze nem sikerült. Persze az egész hüje hütte rajtam röhögött, amikor esetlenül próbáltam kitakarni előlük a napot. A következőkben pedig azon erősködött, hogy hóekében menjek le a lejtőn. Okulva az előző sikertelenségen - sikerélmény éhesen - simán figyelmen kívül hagytam, hogy földtúrószerszámként illegessem magam a pályán, ehelyett szépen lecikkcakkoztam a domboldalon, mert mindig azt láttam az Olimpián, hogy az oly' elegáns, hogy csuda. Működött! Gond nélkül leértem pálya végére. Azt nemtom mennyire voltam elegántos, mer nem volt szemben tükör, mint anno jazzbalett órán...

A lényeg, hogy eddigi sí-utálkozásomat félretéve szépen elmegyek sífelszerelést soppingolni, hogy csinos legyek taknyolás közben - mellesleg az egész síelésben nyilván ez lesz a legjobb! :D

Ma ilyen napom volt...

Most mér nem?

Április 4-ről szójjon az ének... lálálálálá-lálálálá- Hát hol vannak az érctorkok, kéremszépen?! Mer azon dilemmáztunk, hogy mos mé nem ünnep, hogy kitakarították a nácikat? Azé mer oroszok csinálták?
De még ha ők is csinálták, hát nem volt az akkor jó az országnak? Szóval nem kellene mégiscsak valami 1 perces csend? Az efféle hacacáré csak emigráns focistáknak jár elhalálozás ügyben, ágyútalppal?

Cavintontól csokiig

Olyan régen léptem be a blogomba, hogy majdnem nem is sikerült. Még szerencse, hogy van az éteren egy olyan helyem, ahova dugijelszóval belépek és dugihelyen tárolt, dugijelszavakat eleveníthetek fel... Hiába, hüjülök vagy mi. Akkor kezdődött, amikor feláldoztam a fejvadászgúnyám a hüje háztartásbelik oltárán. Monnyuk titkon azért azt reméltem, hogy nem épülök majd le nagyon gyorsan, de manapság odáig jutottam, hogy anyukám eltávoztával átvettem a gügyögő szerepét is. Borzalmas! Hovvá süllyedtem?!?!?! Mindig aszontam, hogy na azt majd én sosem, mer inkább olvasok fel neki Vlagyimir Iljics Uljanov remekműveitől, de göe-pityputy-eő, mert azoknak kívül tágasabb. Hát most mit monnyak? Hogy tévedtem? Na ja. Itt a felismerős beismerős ideje. Basztikuli.
Jó, hát nem tehetek róla, ha az jön be a kis huzatosszájúnak, aki mostanában olyan boákat nyomat, hogy földig ér és apukája irígykedik.
Különben itt közben mindenféle kalandok voltak. Pl megkíséreltük az 5x evést, de anyu rutintalan jómadárnak bizonyult, mert aszitte, hogy át kell rendezni a napi bioritmust, hogy jobban oszoljon az alvásidő, mer majd biztosan nem aluszik egyhuzamban 11-12 órát. Persze má mostan láccik, hogy alábecsültem a szerencsém pogácsáját, mert ő éppenséggel tudna aludni ennyit. Csak akkor a hizlalódás fenttartása végett illene alkalmanként többet enni. Na nem mintha a szándéknyilatkozat nem lenne lefektetve, de ha hagynám, hogy beteljesítse a passzust, akkor annak róka-rege-róka lenne a vége.
Azán a múlt héten debütált az önálló háztartás segíccség nélkül. Ha azt mondok, hogy széjjel untam a fejem, akkor a többi kismamákok jól megköveznek szépen??? Mert ez volt a tényvalóság. Annyira glédában lettem elanyátlanítva, hogy semmittevéses fennforgásom volt. Bár nyilván az is segített, hogy vasakarattal elbeszélgettem a lusta énemmel, amelynek következtében minden reggel 6.45-kor felpattanok, aztán tejbárcsapolás és jacuzziban fetrengés, hogy 7.30-ra fitten tömjem be az ébredező mikrotaknyos orcáját. Ennek következtében 10.30-ig - amikoris újból tele kéri az ifjú a hasát - vacsi előfőzés, mosás vagy vasalás. Ezután elvben sétatéma van, de itt 10 napig egyfolytában esett, zuhogott, ömlött vagy szemerkélt. Ha pedig igazán “szerencsések” voltunk, akkor orkán is járt hozzá. Ami csak azért szép, mert ugye azt, hogy Rezsőfalván mi újság hidroizolácia ügyben, na azt már nem is firtatnám. Bár a múltkor volt pl áram, úgyhogy ment a légkondi párátlanítása és az olajradiátorok is szépen duruzsoltak. De hogy itt Podgiban, az elvileg masszív téglamonstrumban a kémény mellett, míly szépen csorgott be a víz… asszem a beázás által üldöztetve vagyunk 1 hangyafülnyit. Lassan eccerűbb lenne tákolni egy Nautilust és szépen leköltözni a tengerbe, bele. Bár ha ott lenne gond a tömítéssel… hát akkor ezen most nem is gondolkodnék, mert még rosszat fogok álmodni, ha a 2 fóbiámból az egyiket soká macerálom. Na tehát 10.30-tól erős volt a semmit tevés az alvó jógyerek mellett.
Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: megjött végül az unalomnak oldószere, azaz majnemanyukám és a lányabbik testvérem. Naccerű. Megint van kihez szólni napközben! Parti séta, kirándulás, főzöcske és nagy-nagy evészet. Nem panaszkodom, na. Max azért, mert eddig úgy tűnt jól adom a szabadulóművészt, mert sztem Rézmező Dávid is kikérné tanácsom, oly jól keltem a "visszanyertem alakom" illúzióját. Bár ez nem csak szemfényvesztés, mert már Merlini is velem konzultál szabaduló-művészet ügyben... Monnyuk nem sokáig, mert épp 1 szelet csoki társaságában írok. Eccerűen nem tehetek róla... :) Úgyhogy most abba is hagyom, mert ha még írok, akkor nemtok csokit enni és ha nemtok csokit enni akkor nem leszek hirtelen még sokkal boldogabb. Azt meg nemtom minek is tulképpen, mer kössz, jól vagyok én így is...

MNE:H - 2:1

Ezt tudták a hazai pályások az otthoniak ellen. S megint elverték a magyarokat. Hogy én miért nem vagyok melepve... Viszont élőben hallgattuk. Láthattuk is volna, csak bébiszityó hiányában nyirkos hideg estén nem akartam a gyereket focimeccsre vinni, mert még valami fanatikus jószágnak néznének. Amúgy pedig kicsit hüjén éreztem volna magam, mert focimeccsen képtelen lennék magyar bagázsnak drukkolni. Bár... amikor a Zalaegerszeg bevarrt egyet a Manchesternek, na akkor könnyes szemmel süvöltve ugrottam fel a lelátón, pedig már éppen menni készültünk. Na az izgi volt. Ez viszont csak azért, mert a teraszról próbáltam fotózgatni a stadion kivilágított fogkeféit...

2en, mint a kisujjam

Mostantól élesben megy a fele se tréfa. Nagymama dobbantott. Kész, részéről vége a dalnak (mármint 1 időre, mert úccse bírja soká unokalátás nélkül).
Szóval most meglássuk, hogy mennyi az annyi tennivalóból. Meg hogy mennyire műxik az előre betervezett időrend.
Na meg azt, hogy nagymami nélkül lesz-e sirdogafáni vagy pályafutunk tovább mintacsemeteként...

Búvárbéka

A kép azt ábrázolja, amikor a nagyDrágám lehúzza a kisDrágámat a medanszijé aljára, hogy annak lehetősége nyíljék kiinni aztat. :D Jelentem sikerült, de csak 1 egészen kicsit. Viszont élvezte. Elégedetten lebegett a hátán, aztán vigyorgott a vállamba kapaszkodva - még sikított is 1et örömében, illetve elégedetten rugdalózott a víz alatt, amikor egymásnak adogattuk át. Kicsit sem félt, abszolute kijár neki a nap hőse díj!
Persze törölközés után volt 2 tiszteletet parancsoló boá, csak, hogy a lekortyolt vizet elrendezze odabent... :)

Restoran Misko

Ulcinjban a velika plaz azé jó, mer finomhomokos és sekély a víz, szóval lehet benne térdig gázolni és rohangászni. De azért rossz, mer nagyon-nagyon szemetes és az nem dédelgeti a szememet.
Ezúttal a séta után lekocsiztunk Ada Bojanába; karnyújtásnyira vagyon az Albán határtól és fészigetféleségén egymást érik a halászkunyhók és a csüngő-hasú hálóik. Na meg halas éttermek is. Természetesen a gyermek névrokonához kellett beülni, ami kifejezetten jó döntésnek bizonyult, tekintve, hogy hozzájutottam feketehegyi pályafutásom legpompásabb halászlevéhez (monnyuk meg sem közelíti az apámét, de hát imigyen szép a kettős mérce). Na szóval az étkek tökéletesek, kiszolgálás kiváló (a magyarul gagyogó pincérről nem is beszélve)... aztán eccercsak jól lefényképeltek minket, hogy az ebéd végén képeslap formájában viszontláthassuk a rólunk alkotott portrétot.
Naccerű!
A szomszéd asztalnál ült egy jónagy család, egyik anyu karján pedig egy csöppségnek nem nevezhető jól "kitáplálódott" poronty. Nem általottam megkérdezni, hogy mennyi idős... csakis a miheztartás végett. 7 hónapos volt, akkora vádlikkal, mint az alkarom. Úgyhogy FÚD KONTROL KÁNTINYÚZ KISFIJAM!

Hüp

Nem írok mostanság. Mert az hagyján, hogy Rezsőfalván valami vadállat építkező elkapálta a kábelt úgy, hogy 300 méteren ki kell cserélni, aminek okán természetesen nuku ADSL és telefony. Na de nem ez a lényeg, hanem, hogy lehetetlen ihletetlen állapotom van nekem. Úgyhogy értelmes gondolatom nem vagyon, tehát a "nemvant" nem írom le. Csak szaladoznak a napok iszonytató sebességgel. Óra helyett gyerekalaphanggal mérem az időt etetéstől etetésig. És mostnában valahogy egyre rövidebbnek tűnnek ezek a szakaszok. Épp bevégzek 1 kajálási full processt és már gyün a következő, főleg mert az elúlt néhány napban löttyettke volt a tejbár, sztrájkoltak a tejüzemista sejtmesterek, ami fél órás nyammogásokat eredményezett. Mára ismét visszaszorítottuk negyedórásra a félcsecses részidőt. :) Sunyi kisfijam először csak jáccik az étekkel, aztán, ha megvonással fenyegetőzöm surranópályán beszív egy féldecit. Bazi kényelmes ám ez a virítom a bimbajt oszt jónapot; így viszonylag eccerűen és gondtalanul lehet pl hétvégén kirándulni. Mint ma is. Jól elmentünk Kolasinba és útközben még eltrappoltunk valami vízeséshez majdnem. Azért csak majdnem, mert 1. nem volt nálunk macheta, 2. Bodza életveszélyeskedett a rohanó vízben felügyeletlenül, 3. a zanyukám lába nem bírta a majdnem függőleges ösvénynek jóindulattal nevezhető izét.

Persze, ha Kolasin, akkor Savardak, ha Savardak, akkor pedig kacamak vagy cicvara. Aztán pedig szieszta a Biancaban, mer az jó hely és kész. Odaértünk, gyerek szokatlanul sír. Nézünk bután, illetve negyedóra tanácstalankodás után a Drágám ránézett az órájára és aszongya, hogy ez a gyerek jogosan kéri a jussát hanggal. OK. Bekajál, majd kicsi séta boákkal. Megint rí. Nyugtatás jobbról és balról. Lótúró. Újabb bután egymásra nézés, hogy na vajon mi van má megint... jaaaaa, hogy ezúttal + a pelenkacserét felejtettük el. Aha, asszem kicsit el vagyunk ma varázsolódva... még jó, hogy a kistökfej tulképpen szólt.

Szóval akkor most szép csendesen beírhatunk magunknak 1 szőrös bunkót a margóra...

Vers mindenkinek :)

Bujdosó Miskó Simonhoz

Ici-pici Miskó mosolygós orcája
Fényes naplementén Bodza vigyáz rája
Meleg maci bőrben huncutka nem fázik
Rezevici tája már pompában virágzik
...
(részlet FJ tollából)

Kíváncsian várjuk a folytatást, amit már a budapesti tavasz fog ihletni...
:)))
És, hogy hiteles is legyen, mi most szépen le is menünk a parti lakba.

?

Ha az ember márcijusban napferedőzik és kiteszi sülni a tejbárat, akkor az vajon azt jelenti, hogy a gyermek aludt tejet fog ozsonnyázni vagy minnyá elkezdődik a szilárd táplálékra szoktatás túró formájában?

Köszike

Persze tegnap orkán volt, rázta a csarepeket és majd elfújt a parton.
Ma természetesen 100 ágra süt a nap.
Jellemző!
:(

Az év legszebb napja

Na az van ma.
Tulképpen semmi extra, csak ma van az a szívetmelengető pillanat, amikor észrevettem, hogy elkezdenek kicsomagolódni a fán a levelek és hogy már másképpen zöld a fű. Nálam ez a tavasz első napja. Ilyenkor rendre süt a nap és valami kellemes friss-édes illat van a levegőben.
Ezt a napot feltétlenül örömtelivé kell tenni, leginkább azzal, hogy közvetlen közelről megnézem az éledező fű-fa-virágokat és egyéb lényeket.
Szóval bébi és nagyi (ma csak pihennie szabad) kicsapva a kertbe, szintén frissülni a 22 fokba. Émmeg balra el Bodzával, hogy megjárjuk a napi kötelező szaladni és úsznivalót.
Hőmérséklet tökéletes (rövidujjú + véknya pulóver a nyakba), langy szellő (nem hajfelkavaró, illathozó). Tyám és én száz-x-szép szőnyegen baktatunk a folyóhoz, illetve csak én, mert ő trappol és meg-megáll. Álltában megfeszülve szimatolja a természetet úgy, hogy az orrától a farka végéig egy szépen feszülő ívet lehetne húzni. Aztán rohanás tovább, csobbanás, csend (vízalámerülés), pancs-hangok és sás-suhogás, kacsa stírölés és fácán fülelés. Az út mentén menyasszonynak öltözött fák zümmögnek a tiszta, kék ég alatt.
Ó, be tökéletes is ez!
BÚTK! (boldog új tavaszt kívánok)
:))))))))))

Választjuk a vizet

6 HÉT. Ennyi telt el az eccerűnek éppen nem mondható szülés óta. Aszondják ez a vízválasztó, innentő beindul a rohamos fejlődés. Monnyuk az én kisfijam szépen elnézte a bioszórát kb. 1 héttel... beindította a dumagépet és mosolyországot is. Aztán van még itten fejemelgetés és láblengetés forgolódásügyben, na de ez utóbbival azért még csak makó-jeruzsálem viszonylatban lehet elmélkedéseket folytatni.

Ő 4640 gramm.

Én egy hangyafa..nyit több. :) Versenysúly ügyben ezúttal is csak a hagymavárosos hasonlatot húznám elő. Báááár... nem rossz azért. Mert ugye kórházba menet puttonyostul 82 kg, puttonyletétel után 74kg, hazajövet 67,4kg, most pedig "csak" 65. Azaz Mango40, egy számra a megelégedéstől. S ismerve a habzsoló-zugevő formámat, kifejezetten önelégült vigyorra húhatom a számat, még akkor is ha momentán a ruhatáram 90%-a parkolópályán van. Ja, ha már a méreteknél tartunk: az összes S-es pólómat kihajíthatom, föleg szoptatás előtt. Utána... na aztat hagggyuk, mert az rendben van, hogy az embert sokmindenért kárpótolja a mikrotaknyos mosolya, na de hogy én nem heherészem a kiürült tejbárat elnézve, na az is biztos.

Azért az tuti, hogy mindenfajta változásból az egyik legnehezebben emészthető a saját testi átalakulásom. Good bye feszkós cicik és viszlát sima has - hogy a horror vágásomról ne is beszéljünk. A családért mindent. Hát 1 francokat (késő bánat). Irígylem a pasikat és kész. Nekik csak borotválkozni kell rendszeresen. Ja azt nekünk is. Na jó, akkor inkább utálom a kopaszítótrendeket. Ááá, mind1. Témát lezárom, kész.

Oááá

Málenykíj hisztike. Vagy éppen annál kicsit több. 2 napja balhézsákol. Asszem most gyűrűzött el a zagyáig a tény, hogy tápanyag-kontrolon van. De hát így megy ez kérem: aki megpróbál átverni fél órás tétlen nyammogás után azzal, hogy aztán meg 10 perc alatt kiszürcsöl 170-et, az magára vessen.
Aszongyák normál esetben 3-500 grammot illik gyarapodni havonta. Nekünk 830-at sikerált az első hónapban. Úgy tűnik a kezdeti nehézségek után egészen jó lett a huzatja. S mivel nem akarunk a kínai óriásbébi nyomdokain haladni, kvázi fogyókúrára fogtam. Illetve csak visszafogom a normális szintre, mert ő úgy láccik nem tudja mennyi az annyi. Esetében eccerűen nem igaz, hogy a bébik tudják mi a jó nekik. Az én drága kisfiam egyelőre csak azt tudja az evésről, mint apukája: élvezni mértéktelenül, aztán pedig panaszkodni hasfájásra. :)

Közben csend lett, ami azt jelenti, hogy megnyertem 1 újabb kajacsatát...

Pasisarok...

Csodás Holdfelkelte

Azért az jó dolog, ha az életem párja gondol helyettem olyan dolgokra pl, hogy jól lesz nekem az, ha szép a kilátás a szobából szoptatás közben...
Napközben mindez úgy néz ki, hogy magas havas hegyek nyálasan nyúlnak a kékséges égbolt alatt, a hegyek alatt pedig a páraülte város.
Ez itten balra pedig a Hód, amint felhág a hegytetőre.

Rutintalan anyu kimenője

Anyukám ma a bébiszityó. El vagyunk engedve. Monnyuk nem vagyok überfeldobva, mert már megint búcsúztatunk valakit az aboriginal expatok közül. Illetve kettőt is, szal even worse.
Na tehát a lényeg, hogy szoptatós anyu ne vegyen fel feszkó cuccot, mer pórul jár jól. Nem, nem a tejbár öntött ki. Viszont ha etetés után csofidudákkal útrakelünk, akkor eztán azt is hozzá kell kalkulálni, hogy visszafelé már 2x akkora lesz. Vagyis plénum előtt ne kezdjük begombolni a karcsúsított banlont, mert senki sem fog és mer a szemembe nézni; valamint eleve halálra ítélt az ötlet...

Hétvégi életkép

Álmos Rijeka Crojevica... semmi kapkodás a vasárnap délutánban. Csak szépen megfontoltan, mer a végén még nyomot hagy az átlaghétvége.

23.5 fok. Pisztráng. Domaci sir. Prsut. Kistökfej somolyogva szunnyad, bodza rendületlenül ugorja a hasasokat.
Jól van ez így nagyon.

Apás fürdés

Ollé a parton naccerű!

Bodzapancs a sósban, dölyfös apuka gyerektaszigálása, pocsék ebéd, oltári naplemente és tűrhető viszonyok a házunkban. Ezek voltak a nap eseményei. Fijatalúrfi először látta a grószesz kékséget!

A lélek titkai

Ma Bodza nélkül mentünk sétálni délelőtt. Zokon vette, rítt és ugatott; pedig beígértem neki egy fürdést.
Délután megkapta a magáét: kiadós sétát kettesben.
Úgy viselkedett, mint Kutyám Jerry Lee a pázsiton, miután megdugta azt a puccos uszkárlányt a limousinban... koordinálatlanul ugrabugrált és hempergett, őrült vágtákat nyomott a nádasban. Persze belefürdött a folyóba is és kicibált egy megfeneklett 3 méteres ágasbogast. Aztán pedig csak rohant, rohant és még egy kicsit rohant.
Ja, és természetesen vigyorgott. Mert azt ő nagyon tud.
:)
S még azt monnyák, hogy eccerű a kutyalélek? Frászt.

Kire ütött ez a gyerek?

OK. Az rendben van, hogy kívülről a gyerek olyan mintha nyomtak volna rólam egy ctrl+C és ctrl+V. Sima ügy, az anya mindig biztos. Az utóbbi napokban viszont hasonló bizonyosságra jutottam apa ügyben. Nem, nem a postás. Eddig 100%-os pontossággal állítottam életem párjának sárosságát a nemzésben, mára ez a szám 150-re növekedett. Íme apjafia bizonyítékai:

1. Túlzabálja magát, aztán hasfájásra panaszkodik és nem tud aludni.

2. Imádja, ha öltöztetik.

A fáradt és a még fáradtabb

Hajnal hasad

Kitörhetett rajtam a nosztalgia, mert hajnali töksötét van és én má megint a gép előtt ülök. Monnyuk végül is alhatnék, csak épp a miniterroreccség éhes-síróst jáccik, pedig nincsen már neki megengedve. Na jó, eccer még randalírozik a tejbárban éjjel, de sötétben visszatapsolni anyut, hogy viríccsa a lét... na az az, amit már nem ildomos. Persze bepróbálkozni lehet, de annak csak az az eredménye, hogy édianycig blogot ír és megvárja, hogy szépen feladja a dolgot a drágagyermek.
Feladta. 5 perc alatt. Kitartásból ugyan bukovári, viszont alvásból még mindig jeles.
Monnyuk az, ha sír még mindig okésabb, mintha a légzésfigyelő kezd el visítani, hogy már 20 másodperce nem vesz levegőt. Ugyanis a múlt éjjel ez volt 4szer. Egy ilyen készülék nagyban csökkenti ám a szülői reakcióidőt, kb. 5 másodpercre - procedúramentesre. Semmi kitörlöm az álmot a szememből, köntösbebújok, papucsértmatatok, kicsoszogok, ásítok, aztán érek oda. Frászt. Az olyankor úgy megy, hogy pl apu kiugrik az ágyból, fut-rohan és ha bazinagy mázlija van, akkor útközben nem találkozik össze egy rémült nagyival, hogy az infarktust kapjon az egyszálmicsodában robogó vejétől. Csak csendben jegyzem meg, hogy konkrét emlékeim ugyan nincsenek, de úgy sejtem én is légzésfigyelő nélkül nőttem fel; persze olvastam már esetekről, amikor a kütyü tényleg időben riasztott és lehetett segíteni a bébin, csak azt nem tudom, hogy mennyire van olyankor az embernek lélekjelenléte. 10 esetből vajon hányszor tudta a szülő pánik nélkül, hogy mit kell csinálni? A pánik amúgy messze elkerül engem, de 100%-ra nem mernék totális hűs cselekvést állítani magamról, ha szituáció van. Csak remélni tudom, hogy ilyen és hasonló esetekben lesz lélekjelenlétem a megfelő dolgot tenni.
Azt hiszem a józansághoz az is hozzásegít, ha orvosi vizit után nem érzem a feltétlen bizalmat a szaktekintéllyel szemben. Az ilyenek mindig arra sarkallnak, hogy amit lehet házon belül oldjak meg. Ez volt tegnap is, ti. felkerestük a lokál orvostudományost, hogy láttamoztassuk a ficsúrt és kikérdezzük a helyi szokásokról. Az igény szerinti táplálással nem okozott osztatlan sikert a lelkembem, de tény hogy ezzel együtt tényleg szimpatikus és segítőkész. S mégsem tudta hudredprocent belopni magát a szívembe. Abszolut nem kívánom megkérdőjelezni a tudását, egyszerűen csak tudom, hogy ha bármiért fel kell keresnem, akkor az csak azután lesz, hogy előtte az apámat kikérdeztem. Kevés olyan dolog van, amit nem érzek megfelelőnek ebben az országban, de az orvosi ellátás nagyonis köztük van. Itt ugyan nincs kórházbezárósdi, mint odahaza, de nincs is mit becsukni. Ami pedig van, az koszos, rossz szagú és tömve vannak a folyosói. A váróból 3 kompett óvodát lehetett volna megtölteni + a szülők. Csak reménykedni tudok, hogy nem szedtem össze semmit, most, hogy itt is kitört az influencica. Monnyuk majdnem mind1, mert az én Kedvesem az irodából mindig hazahozza az éppen trendi kórságokat. No de dobjuk sutba az ecseteket, mert nem kell freskó az ördögről!
Megyek lefexem inkább még 1 pötit, mielőtt az iccak végleg kileheli a lelkét.

Trendi csávó tojik rám :)

Csak idő kérdése

Na ja. Mert ölbe nem hull a babaszoba, azért szépen meg kell dolgoznunk. Megyen hát a púpos gyermek a prés alá, hogy jól alakuljanak a dolgok és hogy ne akarja elbitorolni a notre dame-i helyét.
Hajrá, bár én inkább aludnék még... úgyis olyan takny az idő.

! ! !

H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K ! H A Z A J Ö T T Ü N K !

3 hetes bébivel repülni csak részben leányálom. Mert az odáig oké, hogy az ember lánya szépen illegeti magát a vadiúj babakocsival, amibe csakazért sem engedi, hogy belenézzenek... hihi. Na de hogy mi a szokásos procedúra abban az esetben, ha a tömött repülőn a kölök konkrétan tojik a felszállásra, méghozzá elég hangosan, na az nekem senki nem mondotta... mint ahogy azt sem, hogy kicsit többet kellett volna bicepszre gyúrni, ha másfél órát kell karon ültetni a négykilóst.
Erről ennyit. 2 repülőút abszolválva szépen, csendben.
Csak én vagyok kicsit kinyúlva, de majd minnyá jól kialuszom magamat (vagy nem).

Szülési szabadság

Montenegro lufilány menni Budimpesta...
Pfúj. De télleg. Az van, hogy Feketehegyen jobban szeretek. Ködös nyálk helyett szívlelem inkább a sütős napot.
Na szal én most balra el... www.hurranyaralunk.blogspot.com , bár most a hurrászülünk adekvátabb lenne. Monnyuk nemtom mennyire lesz hurrá. Két nagy pofontot majd kapik, ha kigyön, mer ugye 2 vesém van.
Kicsit kinyúlódásom van, minnyá gépreülés (persze már nem is lehetne), htb robotot nyomtam a héten, csak nem voltam elég olajozott hozzája. De majd aljasul kipihenem magam eccer. Mikor is? Húúúú, na ezt itt kell befejezni, me megkönnyezem magam hamar.
:)

Zoran Kruj: Starac

Sylvia Plath: Metaforák

Eeentellllektüellle barátném irodalomórája reggelire:

"Rejtvény vagyok kilenc szótagból,
elefánt, ormótlan, súlyos ház,
vékony kacson döcögő dinnye.
Ó bíbor gyümölcs, elefántcsont,
szép szövet! Hasas már e cipó.
Friss pénztől dagad ez a tárca.
Út lettem, színtér, vemhes tehén.
Megettem egy zacskó zöld almát,
Visz már a vonat, nincsen leszállás."

/Kodolányi Gyula műfordítása/

Hogy gyűjjék a "flash-feeling"

Mind a mai napig nem tudtunk megvilágosodni utónév ügyben. Eccerűen nem megy. Ebben az sem segít, hogy kispasikám úgy gondolta mégis inkább farnehéz lesz. Szóval már közelebb van a fejünk, jöhetne hát a telepatika vagy bármi, égi jel példuál, oder sok-sok szavazat a kiírt lehetőségekre vagy egy olyan szösszenet, amely Ürögdi Barbi körmeiből érkezett kalviatúra-kocogtatás közben:

"Továbbra is az eredeti listavezetőnk, azaz a Félix mellett voksolunk. Remélem, az alábbi szkeccs segít a helyes választásban:

Bujdosó Félix bevállalós rosszcsont erőteljes artisztikus felhangokkal. Karcsú testalkatú, beszédmódja kellemesen gunyoros, és mivel mindemellett sugárzóan értelmes, szarkazmusa minden társaság kedvencévé teszi. Kacagtató cinikus szövege azonban csak a felszín, ami idealista, lángoló lelkét védi a külvilágtól. Vizsgálódó természet, anyukáját már kiskorától fogva millió fogas kérdéssel kergeti a sírba. Egyformán szeret sakkozni, három nyelven lökni a süketet a haverokkal és a tengerben úszni Bodza nevű középkorú kutyája felügyelete mellett. Felnőttkorában építész, zongorista vagy tűzoltó szeretne lenni, de felnőtt semmiképpen. A szomszéd Bencével szemben nem az a "jaj-de-ari-pofikád-van" típus - Bencikét Félixünk sajnos többször is elpáholja. Dániel nevű osztálytársain jókat mulat, amikor kiderül, hogy három Dani is van az osztályban és ezért "Dani", "Danika" és "Danci" becenevekkel próbálnak köztük különbséget tenni a többiek - az osztályba utolsóként érkező Danci legnagyobb szomorúságára. Amikor az osztályba egy Deniel is kerül, neki már csak a "Dániel" becenév marad, de sebaj, sokak szerint úgyis az az igazi neve. Lukács nevű barátait Lukinak szólítja, annak ellenére, hogy ugyanilyen vezetéknevű mamája ezt cseppet sem találja viccesnek. Mirkó nevű jóbarátja nagyon hiányzik neki, amikor maga mögött hagyja délszláviát, de ugyanakkor örül neki, hogy az ő nevén nem követnek el erőszakot sehol a világon - sem szóban, sem írásban. Amikor pedig szülei végre kiheverik a vásott Félix izgalmakkal teli óvodáskorát és újabb családbővítésre vállalkoznak, a nagytesó a Márk és a Milán neveket javasolja a születendő ikreknek. Az ősök a Miskó nevet is felvetik, de mivel erről a névről a kis Félix még sosem hallott, alaposan félreérti és a "Muksó" nevet élből elutasítja mint komolytalant.

A Félix névről egyébként tudható, hogy míg a konzervatív USÁ-ban az all-time 257. helyen szomorkodik, addig a köztudottan tisztafejű és progresszív svéd fiús-szülők körében a 32. legnépszerűbb férfinév. Híres viselői Felix Menselsohnn, Felix the Cat, 3 hurrikán, egy darab Nobel-díjas és 44 szent. Jelentése boldog, szerencsés."

Olvasás közben kicsit kisütött nekem a Nap, de azé nem is vonultak el teljesen a felhők...
:)

Cím nélkül

Esik. Villámlik. Dörög.
Úgy érzem magam, mint 1 felfújt, kötőtűre várva.
Úgy nézek ki mint egy pufók piskóta, mátmint a hasam. A többit nem mondom meg.
Frontok gyünnek-mennek, fáj a fejem. Lajhár hozzám képest kapkodó idegbeteg. Vérnyomás a pinyóban, nem is akarom megemelni. Minek.
Drágám napközben kidőlt 1 sörtől, bealudott ő is szépen, aztán ennivalóért reklamált. Nem volt sikere. Mirelitpizza, fúj.
Nem hozott nekem tortát. A dög.
Unom Puskás Öcsit.
Bodza produlátja magát kb 2 óránként.
Gyerek az idegeimen táncol, mármint az ülőidegemen és azon, ami a jobb combomban fut. Most keresztben fexik, de tegnap totál megfordul. Az kellemetlen volt. Mesélték már, hogy farfekvéses poronty hogyan tud bólogatni. Na most mondok, igazuk volt, kellemetlenül.
Pedig nekem azt igérték, hogy már nem forgul meg.
Nem mondtak igazat.
Jóccakát!

VL

Megszületett LÉDA!
Apukája szerint mindene megvan, amire 1 csajszinak szüksége lehet.
Juhéj!
Na kérem ebből is csak az láccik, hogy mindent meg lehet beszélni 1 rendes gyerekkel. Ti. csak december 27-én kellett volna érkeznie, de anyukája le akarta tudni a dolgot még karácsony előtt. S lőn...
Mer én is megbeszélem a kis szarházival, hogy a születésnapomon legyen az övé is. Na de majd meglássuk.

Boldogságot, egészséget, 3xos hurrá + minden!
Csak az a bajom, hogy nem maradtak itten.
Aljas cserben hagyás ez kéremszépen, most majd tologathatom egyedül az enyimét. Brüh.

Wellness

http://www.biancaresort.com/
Olyan relaxos vagyok, hogy húúú, de széjjelesem minnyá.
Ma nem vagyok a tevékeny kismamák gyöngye. Na de sebaj, lassú nagymamának simán elmehetnék, csak a korom nem stimmol és még nem remeg annyira a kezem.
Eccerűen széjjel SPAlik a sejtesszerveződésem. Laza vagyok mint a riga lánc és még sorolhatnám.
Viszont a gyó hír, hogy grószesz medanszijéban korrekt távokat úszva nem fáj a hátam. Lustaságomhoz képest pedig egyenesen sportlédi vagyok, mer az utóbbi 3-4 hétben legalább 1000m távokat tettem meg békában hetente.
Én hüje. Mozgolódok itten, ahelyett, hogy előre kipihenném magam...
Szóval a víz: medence oder yacuzzi formában, na ottan és akkor nem fáj a hátam. Különben már déltől fészkelődöm és persze rettentően sajnáltatom magam. Este lomha bálna a parton performansz mig ágybakeveredek és elhelyezkedem, majd szépen álomba fájom magam, illetve iccaka közepén magamhoz térek nyivákolva, drágám felkel és négykézlábra egyenirányít (nyűszítő kutya live show), oszt pihi tovább.
Az én Kedvesemnek azért jó, mert soha semmire nem emléxik, kiváltképp arra nem, hogy felkel és segít a nyomoromon. De pl arra sem, hogy a minap hajnali 3kor a kutya rosszul volt és le kellett vinni sétálni. Összekaptam magam, megtettem, amit a haza megkívánt tőlem, ám visszajövet csíkszemű hálótársam görnyedten állt le velem vitatkozni, hogy minek járok éjjel az utcán. Na vajon mijé? Persze én teljesen felébredtem, szal bekuckóztam a nappaliba. Hajnali magányomat újjabb terrorelhárító szócsata tépázta meg: ti. húzzak a búsba aludni szépen melléje, mer így ő sem tud. Aha. Bizonyára. Reggel azt sem tudta miről beszélek és tagadott minent.

Lovcen

1660m - 1570-ről gyalog, 6 celsius, majuzolejum (múmika nélkül - bezzeg Lenin, őt szépen bebalzsamozták), 2x4,5t Jablanicai márvány nőci Tyám által leugatva (pedig befoghatja, mert beengedték az emlékműbe.Szép kis nemzetipark ez, fenyők, rekreációs gagyi centár (javulófélben), kopaszmagas hegyek, szal minden ami kell.
De ha legközelebb idejövünk, tuti nem én viszem fel a gyereket...

Hegyi gyomor próbálók

Kacamak: krumpli+liszt+kajmak+kolasini sajt+olaj
Cicvara: kukoricakása+kajmak+kolasini sajt+ iszonyú sok olaj
Mindezek szervezetbe vitele kisela mleko nélül szigorúan önpusztító.
Fogyasztás a Savardakban... mer ott jóóó.

Még 2 hónap

Az uccsó vizsgálat szerint még pont 2 hónap a due date. De mi már megbeszéltük, hogy a születésnapomon akarok ordítani a fájdalomtól... :)

Lufis dolgok

2 napja nehezen megy az alvás. Olyan mintha követ cipelnék, soxor alá is támasztom a hasam a kezemmel, de nem sokat segít. Fekve sehogyan sem jó, viszont ülve és állva sem. A séta az még egészen jól megy.
Kezd nagyon kevés lenni odabent a hely, a bordakoszorúm nyomódik felfelé. Ettől pedig vagy zsibbad vagy fáj a bordáim között.
Azért is jó, hogy meglátogatott az apukám, mert nemcsak kolbászt tud tölteni és vadászni, hanem azt is diagnoztizálta hamarjában, hogy hasfali sérvem van. (Ezt már kb 1 hónapja megállapítottam magamnak, de a Drágám aszonta ne találjak ki hüjeségeket.) Így hát most nem is tudom, hogy az a pót-mini-lufi, ami a köldököm felett jelentkezik néha, az sérv vagy pl 1 sarok... ha bébialkatrész, akkor viszont most először láccik igazán, hogy minicsúcsosodát képez monnyuk 1 pötiláb.

Különben hajnali bóbiskolásban azt álmodtam, hogy kézenfogva sétálok a szöszke csemetémmel. Egészen jól lehetett látni az arcát, már épp kimond néhány dolgot - aszonta Bodzának "gyee" - és popón egyensúlyozva kúszik le a lépcsőn (pont mint a húgom)... mindezt miért pont a volt általános iskolámban??? Furcsa természetű az álomkodás, az eccer tutifix.

Gondótad vóna???

Kolbászoltunk Budvában. Konkrétan is. Jónak igérkezik az áru, csak még pihen kicsit a konyakban. Mellesleg a hentes egy szögedi fiú (nyár óta nála veszem a parti fehérjét), 3 éve ideszerelmesedett. Esküvő, 8 hónapos gyerek, ahogy azt illik. Mutogat a hasamra, hurrá-hurrá. Régen látott, szépen hólyagosodok + minden. Okosít kelengyéből, beszélünk a nevekről, tehát csupa olyanról, ami még nincs nekem. Ez ügyeben aszongya, ő nem agyalt sokat zsidó nevet választott. Na itt még nem gyanakodtam, rendes böllér ismerheti az írást (bár talán nem zsidózna). Szó szót követ, aszongya kérdésemre: hát má hogy a viharba ne beszélne magyarul a gyerekhez, születése óta 3 nyelvű a csemete, ti. magyar-héber-montenéger. Aha. Miért is tanul a kölök héberül??? Ja mer rendes zsidó apróság apatejjel szíja magába. Aha. Mert ha valaki a szegedi hitközség alapító tagja, akkor az utódja is kap a tradícióból. Hmmm, hát jóvan. Mondok kutya kicsi a világ, mi meg rosh hasanahkor bújtuk a netet, hátha van itt valami... Azonban elég gyorsan felvilágosított az izraelita lélekszámról. Na de nem úgy ám, mint a Drágámékat Libanonban, hogy a zsidók száma az országban 6 és 10 között van. Hanem aszongya, ja azt az 1et ismerem, Barban lakik. Hmmm. Aha.

:)

A Tyám vakvezető kiképzős műsort néz a TV-ben...
Tegnap akkorát pancsolt, csak úgy nyargalt a sekély parti vízben meg a puha homokban.

Ma kirúgom a takcsinénit, csak előbb még itthon levezetem valamin a feszkót. Money 4 nothing.

Lett fánk (pedig nem is Catanoztunk este). Leállítottunk egy bosnyák teherautót, osz megalkudtunk szépen. Hittük mi. Csak a felét halmozták a kertbe a kialkudottnak. Illetve elég gyorsan rájöttünk, hogy fatapicskolás nélkül nem okosság vásároluni, ti. tökre friss vágásból származik. Sebaj jó lesz jövőre vagy nyáron, ha végre beköszönt a tél, mer az még nem történt itten meg.

Ulcinj

Ahol a jó halat fogják...
Koszos kutya kiadós ásás után...

Cetinje

Tüzifa

Na az köll nekünk, ha melegre meg überjó hangulatra vágyunk.
De csak vágyunk, mer hozzájutni nem is olyan eccerű.
Mörfibácsit iktassa má ki valaki!
Szeptember óta vagyunk erős próbálkozásban. Hihetetlen. A kandallóra 3 hónapig készült a hőálló ajtó. Hozzászoktam már, hogy soká tartanak a dógok, na de hogy egy olyan országban, ahol a háztarsások 90%-ban fával fűtenek. No ott mé nem lehet fát venni? Nix a pijacon és mint kiderült a fatelepen is csak mutatóba.
Illetve egészen pontosan ottan hosszas győzködés után adtak volna 1 métert (ez itten a mértékegccsége) 100 juróért, házhoz szállítva, felaprítva. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy fele ennyi az ára, de akcentust és nyelvtani málőröket nem tudván eltüntetni, ki akarta használni a zsírosképű alkusz szorongatott helyzetünket. Mi persze kerek szemekkel ingattuk főnket, hogy hát az mégiscsak sokkk. Mire rendkívül bölcsen hozzátette -meggyőzésképpen -, hogy ha később akarunk rendelni, akkor már 120-ért fogja adni.
Micsoda kereskedelmi tálentum!!!
Na eddzőggyé még apukám + okosoggyá, oszt majd jővőre megint mekkérdezlek, hogy mennyi a fa métere.

Megy ez mint a kari kacsa háj*

Összehoztunk 1 kelengye listát. S tekintve, hogy irdatlanul szétszórt vagyok, kellőképpen büszkeséggel tölt el. No és némi megnyugvással! Mer az fontos.
Kb 90 különböző tétel. Minimum adag. Állati. Hogy mibe vágtuk a pajszert... bár ezt kérdezhetném az uramtól csak nem a pajszer lenne a mondat tárgya... :))) Ezt minnyá kitörölteti velem. :)))
Ma azé ráncos homlokkal megkérdezte: ezt akkor most majd mind nekem kell megvenni??? Mondván, hogy a hagyomány az hagyomány és előre semmitsenem.

Vége a szabad nőgyógyászválasztásnak januártól. Fizetni kell, mint a katonatiszt (még jó, hogy az apám az...). De én úgy, de úgy meg vagyok nyugodva ez ügyben. Mer az ágyamban háló apajelölt aszonta, hogy ő boldogan fizet annak aki 6+4-et tanult ahhoz, hogy pont az ő fiját szakércse szabadlevegőre.
Hiába, szép dolog a bimbodzó atyai büszkeség!

*Asszem a húgom kiskori elszólása, ti. karikacsapás.

Minnyá

Minnyá bealudok megint.
Minnyá kell újabb fél liter kóla, különben az első mondat este 6ig igaz lesz.
Minnyá vasalok, mert ha az első mondat igaz lesz 6ig, akkor a Drágámnak tényleg hosszú lesz a szülés utánra tartogatott panaszos-listája.
Minnyá eszem valamit, mer a zugcsokoládézást már nem is élvezem.
Minnyá folytatom a kelengye listát is.

Minnyá-minnyá-minnyá.
A szaudiak mindig aszonták az apámnak, hogy "bukra" + "bad bukra" + "bad bad bukra". Tehát, hogy majd holnap vagy aztán vagy méginkább aztán.
Na ilyenem van nekem is. "Manana" hangulatom.

Nyálkok

Akkor most kiutalunk az időjárásnak 1 csomag 100as zsepit és 2 kör neocitránt. Rettentő szarul néz ki.
Be is megyek a fürdőbe kéjelegni, mer ottan nincs ablak és nem kell tudomást venni a kintről.
A terhességben különben az a jó, hogy pl ilyeneket receptszerűleg csinálhatsz napközben, anélkül, hogy leégne a pofádról a bőr. :))))

Babakocsi kiválasztva...

Kedves terhestársnőm lepett meg ma a tökéletes ajánlattal.
Bár kicsit hiányosan, mert nem adta meg a webshop címét...
Talán www.extremebabystuff.com? Oder www.etnicbabydesign.com?

Engesztelősdi

Tyám kedvére tettünk ma.
Kutyapajtikkal rendetlenkedett a budvai parton. Goldi, labi, szamojéd, goldi felállásban. Rendkívül elégedett volt és a helyzetnek megfelelően hebrencs. Bazinagyot úszott. Bazinagyot szaladott. S hazafele már egészen másképp nézett rám...
Lelke van vagy mi.

Szép estém van.
A kutyám megsértődve, amiért megint kimaradt a kirándulásból és jól itthonhagytuk.
A pasimra meg én vagyok megsértődve, amiért Defconozik és jól le vagyok micsinálva.

Szal itten cvájmál negligálás ér.
Na akkor én is mindenkit magasról, aki bújt, aki nem aludok!

Rohan az idő-ő-ő-ő

...elmúlik az őősz... Koncz Zsuzska, oder was?
Mind1. A lényeg, hogy hüje vagyok számszakilag, szal pont nem tudom hányadik héten vagyok. Rúg. Ficereg. Nem csípi a hegyi szerpentint (rám hasonlít) és Dvorakot (mégsem rám hasonlít). Ellenben szereti, ha anyája úszik és a smooth jazz is bejön neki. Asszem azt sem nagyon kedveli, ha épp fetrengek a nevetéstől. Én meg azt nem szeretem, hogy még nincs neve. De mosmá apukája se szereti eztet. Én úgy érzem, hogy "Misko" akar lenni, de ezt meg a magyar hatóságok nem fogják szeretni. Szal Bujdosó Mihály? Na jó. Majd megszavazzátok, ha akarjátok.

Északmontenigriába kirándulni jó. Főleg, ha aligokkupált, nagggyon kellemetes, kandalló-szagú, medanszijés, wellnesses tutiban lóg az ember. S ha még a Savardakban is van szabad asztal, akkor az éhes-terhes tuti hozzájut a kiérdemelt cicvarájához.
Ma fittmama voltam, mer 26 hosszt úsztam. Viszont szaunáztam 2x5 percet, asszem ez levon az érdemeimből. De ettem sok gyümölcsöt reggelire, ellenben nem vettem be a vitaminjaimat... na spongya rája, mer még becsavarodom.
Tegnap vacsora előtt, közben és után fájósra röhögtem magam. Szal viszonylag korán beadtam a kulcsot. Drágám aszongya a páblik társalkodóban hogy, ha szarul vagy mennyé le kutyába. Monnyuk én mondtam neki, hogy ha nyögősbe fordulok ezt kell ajánlani, de asszem nem plénum előtt akarok totál hüjét csinálni magamból. Különben pedig megy az nekem állva is nem kell hozzá letérdelni.

Kolasin

Na azé ez most kell még ide a mai napra...
S talán majd a Bodzillának és a Drágámnak is füvet adok, émmeg majd szépen feláldozom magam a csirkemájoltáron.
:)))

...

Az előbbi bejegyzésben nem lelketlen hús-zabálóként akartam teccelegni. Bár kétségtelenül úgy tűnhet.
Nagyon is megérintett a dolog, mint minen ilyesmi mostanában. Meg egyébként is, ahogy öregszem egyre érzelgősebb vagyok és ha meghallom a himnuszt, akkot dalrafakadás helyett elsírom magam, ha ehhez még sportesemény zászlófelhúzása is társul, akkor totális a krach.
Na szóval 2 órás apátia után az nyugtatott meg, hogy nyelvórára menve az út szélén bácsika békésen noszogatta haza a birkákat.

Most pedig éhes vagyok. És azt is megmondom, hogy nem 1 csokor retekre vágyom. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy délután komolyan az volt az érzésem, hogy 1 darabig nem nézek a hentes felé, de már elmúlt.

Meet your meat

http://www.goveg.com/factoryFarming.asp

Na eztet én megnéztem. Momentán behányok.
Alapvetően undorító. Most azt gondolom, hogy utólag virul a lelkem, hogy Amerókában praktice csak bio kacsát ettem (mínusz a teszthamburger). Aztán örülök még annak, hogy ókejánon innen vagyunk ökokántriban és, hogy mifelénk a háccsó jardon rohangászó csirkéket dolgozzák fel.
Azt hiszem a végmondandóban elbeszéltekkel nem tudok egyetérteni, miszerint go vega! és akkor egészségesen fogsz élni. Mert ez badarság. A szervezetnek szüksége van fehérjére és ha nem eszik húst meg sajtot, akkor az egészségtelen, mert bizonyos eszenciális aminosavakat nem juttat be. Aztán vannak alternatívák, úgyis mint baboskendős anyótól vásárolunk a piacon és, hogy megnézzük a cimkét a bótban (bioizé oder ellenőrzött termék*).
Aztán még az is eszembe jutott, hogy változatos magyar nyelvünk oly szépen fogalmazza meg: haszonállat. Tehát nem dédelgetett tejelőkre és tollasokra gondol ilyenkor az ecceri ember, hanem olyan jószágokra, amiket a saját hasznára fordít. És az ember már csak ilyen, nem babusgatja azt, amiből hasznot akar húzni. - De ez ügyben nem kell messzire menni és még csak állatnak sem kell lenni: lsd. Indul a bakterház és még sorolhatnám.

1 szó mint 100, most nem kívánok angolos steak-et. de asszem ettől még nem leszek vega, csak ma valahogy nem kívánom a fehérjét.
S különben is, akkor mosmá csokit se kellene enni, mer abban is van tej. Hüjeség.
Remélem nem fogok rosszat álmodni.

Mellesleg az a feketelacis baromfireklám az AMC-től bazi gyenge (kedves rokon, ne vedd zokon) !

Magnézium és vízhiány

Iccaka felvonyítottam, mer jól begörcsölt a vádlim. Mire a Drágám - akit múltkor arra kértem, hogy legközelebb éjjféli vinnyogáskor egyengessen négykézlábra, mert biztosan rosszul fexik a kistök - hátatfordítva, álmában zsolozsmázta a megfelelő szót: "négykézláb, négykézláb". A tettek mezejére nyilván nem lépett egy darabig hiszen, aludt. De aztán további óbégatásra felpattant. Ekkor már talán csak félálomban volt és nem értette, miért nem akarom felvenni az előre egyeztetett pozíciót. Artikulálatlanul próbáltam jelezni, hogy mással van a gond. Hú. Sikerült. Görcs kiállt. Magnézium bevett. Alvás folytat.

Ami ennél komolyabb, hogy mi itten naivan örvendünk az indijánnyárnak, közben pedig ugye nem esik az eső. Amiből az következik, hogy nem telnek a folyók. Abból pedig az következik, hogy hamarosan nem lesz áram. Az EU pedig nemrégiben bezáratta a bolgár atomerőművet, amiből a fél balkánnak volt melegvize és főzhetnékje, így hát már ez senemsincsen tarcsiopcióban. Illetve a maradék import áramot a kormány az alumínium kombinátba nyomja, mer az kombinátos bácsinak jók a kapcsolatai. Ergo állítólag már a jövő hétre várhatók korlátozások. Ugyis mint réiónként, a városban pedig kerületenként időről-időre 2-3 vagy 5-6 órára beszüntetik az áramszolgáltatást.
Ebben az országban márpedig nincs gáz, tehát azon túl, hogy főzés nyista, mosás nyista, takarítás nyista és ezeket is mind gyertyafénynél... szóval ezeken túl még fűtés sem lesz sok helyen. Mert pl akinek lakása van az legtöbbször olajradiátornál és légkodinál melexik és nem fával fűt, mint monnyuk mi is. Bár nekül is végünk lesz, mint a botnak, mert a kazánhoz is kell azért áram és a rákapcsolt akumlátor sem fogja sokáig húzni.
Na szal lesznek itt még romantikus estvék gyertyfénynél, pokrócban, meleg tea nélkül.

Méretekről

Na ezúttal nem az enyémről...
Az milyen, amikor az ember párja (nappaliban) skypon kérdezi meg tőlem (háló), hogy mi a deszert??? :O :)))

A főételt emésztem még csak. Nem akarok deszertet látni. Mellesleg a mézes-körtés-kesus csirke az jó volt vacsorára...

De hogy minnyá bealszom az is biztos. És hogy nem megyek ki érte a nappaliba, na az szintúgy tutter. Szal ma enyém az egész queen size!!! Juhéj! :)

Vissza

A Tyámnak még kb 2 napra lett volna szüksége, hogy fullosan elfeledjen minket. Jellemző. Na ja, hát ne válasszon az ember goldent, ha kutyahűségre vágyik...
Azé én még imádom a kis alcheimerest.

A másik velem együtt élő példány gyertyafénynél aszonta nekem, hogy 10-ből 9x anyahajóként gondol rám. Egyrészt túl sokat Defconozik, másrészt má anyát lát bennem, harmadrészt meg egyébként is!!!

Jó meleg van. Csak rövidek a napok.

El

Villámhazahétvége.
www.hurranyaralunk.blogspot.com

Csalódunk vagy mi?

Aztat terjesztjük itten, hogy biztonságos erre az elviselhetetlenül könnyű lét.
Merhogy nem zárjuk az ház ajtaját + nyitva hagyom az autóm 2 hétre (benne fényképező és kocsipapírok) + egyáltalán itten nincsen rabolás és fosztogatás és hasonló, mert itt más a mentalitás és egyébként is egy nagy falu az ország.
Most viszont kitolvajlották a lopovácok a táskámból a tárcámat a közértben. :( Egész este jobb szerettem volna aztat hinni, hogy én vagyok a szőke-szétszórt-minimutti és hogy meglesz az, csak nem emléxem hová tettem a cavintonom. De nem ez történt, mer jött az sms, hogy használni akarta valaki a kártyám. Itt csak csendben jegyzem meg, hogy ha ATM-nél próbálkozik az ember, akkor csak aztán tudja beírni az összeget, hogy túljutott a PIN kódon. Namármost olyan értesítést kaptam, amiben 100 ajrótól akartak megszabadítani sikertelenül. Tehát ez feltételezi, hogy tudta a próbálkozó a kódot. De ha tudta mé nem adott pízt neki? Lehet, hogy mázlim volt és üres volt az automata. :) Mosmá mind1, kártya letiltatva. Reméljük nem elektronikus úton nem használta.
Persze elmentem a rendőrségre, nagyon komoly adatfelvétel után (érdekes, hogy itt az apa nevét kérik mindig) elmeséltem mi volt, aztán elfeledtek jegyzőkönyvet adni. Aztán másik rendőrnél ugyanez mégeccer adatok nélkül. Látványosan nem érdekelte mi bajom.
Aztán haza higgadni és általgondolni, hogy miként is lesz megint jogosítványom pl.

Igazából leginkább az bosszant, hogy azt gondoltam ilyen itt nem történhet. Pedig de.
Meg az, hogy szülinapi ajcsitárcámnak annyi. (Januárba is elvesződött valahogy...) Meg az, hogy ilyen könnyelműen nem szolgáltathat az ember ajándékötletet a párjának a legközelebbi sátorosra! :)))

?

Elhúzott felettünk egy sugárhajtású gép. Úgy értem valami MIG vagy F-akárhány.
Na ez ki lehetett? Mer itt ezeknek sztem nincsen is ilyen gépük, csak az a fokker árválkodik a reptéri hangárban, aminek még tavalyelőtt télen törte ki az orrkerekét az a macsó pilóta, aki be akarta bizonyítani, hogy ő fasza csávó és le tud a jégre szállni. Pedig nem. Eredménye: 2 km hason csúszás a mezőben géppel, majd az utasoknak vissza gyalog a térdig érő hóban. Viszont szép gesztusként a gyerekeket, öregeket és terhes nőket engedték elöl sétálni az orkánban...

Színes-szagos

Azért jó, hogy van kutyám, mert abszolúte nem unatkozom mellette. Példának okáért ma meglátogatta a szomszéd teheneit és annak friss trágyáját.
Hát szép színe lett, az eccer tuti. A szagát nem írnám le. Csak annyit mondok, hogy fürdés után befeküdt szépen a helyére, amit kisvártatva elleptek a lakásban már rég nyugodalmas téli álmot alvó legyek...

Viszont a jó hír, hogy má megint 18 fok van! Indiján-nyál... :)))

UH

Megint itt volt az ideje, hogy vizsgálódásnak vessük alá magunkat.
Csiri-viri új házba költözött az ultrahangos dotóbácsi, magános klinikája lett neki közben. Mellesleg épp ma nyitották meg, mi voltunk a másodikak, akik szemérmetlenül sokat akartak fizetni egy olyan vizsgálatért, amit a Tiszti kórházban ingyé csinálnak. Minden nagyon tiszta, igényes... csak a vörös bőr székeket nem értem várókban az almazöld falak mentén. Minnyá eszembe is jutott Nemzeti Színházunk nyomasztó eklektikája.

Csak a lényeget Safranek!
A kísérlet tárgya, az alany mikrálása avagy töpörítése...

Ő... izé... tehát Bujdosó Grószeszhere köszöni jólvan és olybá tűnik befordult. Szal kicsit kárpótolva érzem magam a múltkori vesénrúgásért, mert most minnél többet állok, annál többet van ő fejjel lefele.
1260 g és a technika szerint január 28-án akarja majd megmutatni, hogy nemcsak karatéjozni de ordítani is tud.
Az orvos aszongya tiszta anyukája, de aztán megmutta a profilját és kiderült, hogy akkora orra csak apukájának van, mer nekem szép fitos. Szóval ha véletlenül mégsem boxoló lesz, akkor beajánlom az El-Al reklámorrának. :)
Különben meg flexibilis, mint egy kinai cirkuszmester, a jobb lábát simán a füle mellé tette. Majd ha kijön azé megmondom neki, hogy aztat csak a szőkenőknek kell. Ja és vigyorog, mint a tejbetök és integet. S mosmá kicsitsenem alien-es, semmi 8ik utas a halál. Bár ha kívülről nézem a hasam hullámzását, amikor épp műsorszórás van...

Éljen a telihód!

Ezt látom a terszról... mármint Rezsőfalván

Vese-vese mátka, pillangós madárka

Csillagokat és csivitelő madárkákat bizony láttam ma éjjel. Még mindig fáj a vesém, mélyet lélegezni pedig ultraluxus lenne. Az önkéntes területfoglaló olyat csinált iccaka, hogy csak úgy kapkodtam a levegőt. Illetve csak kapkodtam volna, de úgy láttam jobbnak, ha simán kihagyom a levegővételt. A maradék CO2-t pedig nyöszörgés formájában préseltem ki. Kivételesen az életem párja is felébredt (mellesleg egyre éberebben alszik, ebben is apásodik) és látván vonaglásomat, megpróbálta odébb maszírozni gyerekét, hogy bebiztosítsa magát affelől, hogy nem lesz koraszülés és bébitápszert sem kell kotyvasztanaia 3 óránként, mert majd ezt is szépen túlélem. Fekve nem gyött össze, feltámogatott ülésbe, majd ismét nyomkodósra fogta. Semmi haszna, a kis mihaszna tovább ábrándozott a vesémen. Aztán felállva, végre odébbcsúszott, hogy aztán kéretlenül bepisilhessek. Jelentem ezúttal elértem a klozetig. Hiába, az ilyen apró örömöktől lesz teljes az élet.

Nem írok semmi.
Lusta vagyok.
28 hét. Éljen a derékfájás és az aranyér! Csak má ne sokáig.
Az elmúlt két napban nagyobb lett a dinnyém, sztem már arra gyúr, hogy nagyobb legyen, mint a fit ballom. Sportos jószág a kis Ano- és bíbí, tud már igaziból vesénrúgni is... A hólyagomra meg nagyon rá van gyógyulva. Annyira, hogy nem gondótam volna, hogy 28 évesen az ember lánya be tud pisilni. Én totál aszittem, hogy már 1 jó ideje szobatiszta vagyok. De az ember terhesen sokmindent átértékel ugye...

Húúú! Asszem menni kéne UH-ra.

Eztet látoma terszról

Azért a víz az úr!

Hát akkor lássuk a mai estét egészen röviden áttekintve:

Megérkezünk Rezsőfalvi házunkba, ahol ajtót nyitva hangot hallok, ami a Niagara vízesesre emlékeztet, belépve pedig az öltönyös pártnerem bokáig gázol a vízben.
Vízelzárás.
Bútor és egyéb ázott ingóságok kitermelése a kertbe.
Drágám beszünteti a zárlatot és visszacsalogtja az áramot.
Juhéj! Má látjuk is a Kisbalatont.
Bodza labdázik és pancsol a nappali kellős közepén.
Seperjük a vizet.
Lapátoljuk a vizet.
Mopoljuk a vizet.
Vízszerelő kizárja a konyhát a renszerből és megállapítja, hogy súlyos gányolás következtében felrobbant a konyhai bojler.
Tűzrakás és egyéb fűtőeszközök beüzemelése.
Felszáradás közben visszarámolás.
...
Sajtoscsirkemell sütés + zöldfűszeres hagymás alma párolás (naon finom).
...
Pihengetés. De azé a poroltó szem előtt van, hátha víz után a kandallótűz jön.

A katasztrófa a nyomokból ítélve 4-5 órával érkezésünk előtt következett be. A rosszban az a jó hogy eredetileg tegnap akartunk lejönni, majdpedig Rómában hétvégézni és kb a következő hétvégén visszatérni. Ha így lett volna, akkor mire vissza jövünk tán már az első kishalak épp ficánkolni tanulnak az egy szintel fljebb lévő hálószobánkban...

És az eső még el sem kezdett igazán esni...

Legális kéjelgés

Arra gyöttem rá, hogy vízben lebegve nem fáj a hátam. Illetve, ha hátbaküldöm magam jacuzzival, akkor nemhogy nem fáj, hanem hát jaj-de-nagyon-jó. Ezér aztán ma 3 órát áztam, pont mint otthon a családomról elnevezett uszolda gőzeccségében. Csak itt ez 2 ajtónyira van a nappalitól és vadinyú majdnemélvezőmedence.
Persze alapvetően mocsokság, hogy amíg más húzza az igát addig én illatosvízben kéjelgek, de hát ilyen a várandósok szelávíje jó esetben. Mármint, hogy azt csinálják ami jól esik és akkor amikor jól esik. Például a vasalás egyáltalán nem esik jól... na jó eztet ide sem írom, mer kapok. :)

Mire szétáztam felszólt a házigazdi, hogy kész az ebéd. Undorítóan jó dógom van ma...

Bodza ebédnél nem az én lábamhoz feküdt az asztal alá, hanem a Zdenkohoz. A csalárd! Úgy tűnik kitart még a vasárnapi sértődöttsége, amikoris lekevertem neki 2t, mert megjelent fél vekni kenyérrel, amit sztem a munkásoktól lophatott.

Úúútálom, hogy má setétedik! Pfúj.

Van mire fogni...

Eddig is szétszórt voltam, de mostanában remekül felülmúlom önmagamat. Nap mint nap születnek a feledékenységi guiness rekordok.
Ha teszemaztat elmenek bevásárolni, tuti, hogy valami kimarad. És az a valami egészen bizonyosan alapvető konyhai termék, például kenyér. Ez volt a hétvége slágere. A mai napé a száraztészta. Pillanatragasztót legalább 1 hónapja készülök venni... áááá... haggggyuk, inkább erre aluszom most egyet.

Eddig aszittem, hogy rendesen meg vagyok mindig rugdosva, de ma kiderült, hogy nagy-nagy tévedésben vagyok. Nemrég kaptam olyantot, bepisiltem. Egy biztos, ha kigyön a kis terminátor lesz miről dumcsizni. Majd jól megaszondom neki.

Az apajelölt ismét bebizonyította, hogy alacsony a fájdalomküszöbkéje. A fogorvos aszisztense tartotta magasba a virgácsait, hogy szépreszineződjék a feje krétafehérből. Tény, hogy ma annyi titáncsavart kapott, hogy a reptéri ellenőrző tuti besípol majd, viszont az is biztos, ha mégeccer kiselőad nekem arról, hogy epidurális érzéstelenítés nélkül szüljek, akkor saját kézzel srófolok még egy menetnyit a fogán.

Bodzilla vacsorája a pulton, ő pedig a konyha túlvégében ülve stíröli a friss húslevesesbödönt. Nem hülye ez, hanem kutya. Pontosan tuggya, hogy a fazékban sokkal jobb dolgok vannak, mint a száraztáp.

Képes tények

Lufioroszlán

Ez mostan az új becenevem és mondok nem a papírtigriből ered, hanem a látványból... állítólag...

Hét: 27. (hogy szalad az idő...)
Tömeg: vonzásban
Vérnyomás: normális, kivéve, ha cipőt akarok felszenvedni

Hamarosan a köldököm úgy fog kinézni, mint egy jóféle bicikligumibelsőszelep.
Jaj a hátam. Jajajajajajajajajajajaj.
Ha este eszem, akkor tuti az az érzésem utána, hogy a nyelőcsövemben megáll. Kiskrapek egyre több helyet követel. Én meg egyre több ennivalót, szal egyezkedünk. Ő áll nyerésre. Persze ez nem gátol meg abban, hogy elpusztítsak rendeteg csokoládét (de csak OTP-re, részletekben). Csak aztán kicsit roszzul vagyok.
De a kedvem ronthatatlan.
A terheskönyv aztat javasolja, hogy az ember párja szépen és korlátlanul viselje el a várandós hangulatváltozásait, kiszámíthatatlanságát, szétszórtságát, hisztijeit. Ez több szempontból is elgondolkodtató. Pl majd még a végén átértékelem az íróról táplált azon gondolataimat, hogy ablaktalan szobában írta művét és gyermektelen. Aztán pl remek javaslatom is születet! Ezentúl felajánlom a Drágámnak, hogy jegyzeteljen inkább minden alkalommal, amikor már kicsit torzulnak a vonásai és épp készül fennakadni valamin és adja elő a szülés után. Monnyuk eddig még nem láttam nála pennát és papiros, de az is igaz, hogy a gazságaimat szépen emlékezetben tudja tartani, ha az igazán fontos. Nem úgy mint én, aki rendelkezik múltmegszépítő memórieccséggel. Azaz az emlékek vagy megszépülnek vagy kiradírozódnak, ha nem tudnak átmenni a csinosító-finomító rostán.

Have u ever?

Voltatok má tüdőnrugva? Mer én igen, pedig nem is tüntettem... Tegnap egész estét betöltő edzés volt odabent, amit hol a vesém, hol a légzőszervem bántak. De szépen nyúlt a bőröm is. A kis Anominusz (=Ano-) jó erőben van asszem. Apukája köldökön át próbálta értelmes gondolatokkal traktálni. Lehet, hogy ettől indult be? Nagyon mókás ez a belső hasfalmasszír különben, de magyarázni nem érdemes róla túl sokat, mert érezni kell. Szal a pasik le vannak sajnálva, nem tuggyák miből maradnak ki. Jó, monnyuk a derekuk sem fáj. De olyanjuk lehet, mint nekem reggel: azon kaptam magam, hogy különös küzdelem a zokni és a cipő magamravarázsolása.

Szép az idő, trálálá.
Rámolvadt a hejlon narisnya.
Fogdoki aszonta szépek a pókharapóim és még a kis kálcium-sucker sem rontott rajta.
27 fok van.
Napsütésben ebédelek.
Bodza rendes kutya, nyitott kertkapunál sem lóg meg.

Arra gondoltam, hogy délelőtt elviszem a kutyát valami übernagy sétára. De aztán okafogyottá vált a dolog, mert teraszon fektében meglátta a kertben a Zdenkot (tőle béreljük a lakást), aztán átnyargalt az előszobába és egy rövid vakkantással jelezte, hogy ő mostan odalent akar hetyegni a szomszéddal. Persze miért is fosztanám meg ettől egyik illetve másik felet? Kiengedtem hát. Fél óra elteltével Bodza megjelent az ajtóban fülig vizesen és hulla fárdtan.

Most meg az hallatszik fel, hogy a apa és fia együtt csinálják a házifeladatot... Hát ez oly szép dolog! De lehet, hogy csak én érzem annak... Atyaisten! Asszem hormontúltengésem van.

Szépen süt a nap és nagyon kellemes langy idő van.

Ma minden túl rózsaszín lenne? Na megyek és vasalásba fojtom jókedvem, mer még elszállok habkönnyűségemben.

Apásodás

Csodák igenis vannak.
Példának okáért az is csoda, hogy a gyerekem fél genetikájának adományozója reggel ráált a mérlegre (mer neki mindek), ami közben előkerült... aztán a pompa kedvéért én is...
Xy= 69.8 kg
XX= 68.6 kg
Nos ez több dolgot is jelent:
1. ő nehezebb, mint mi ketten
2. én fogytam (juhéj-juhéj-sálálá) - mondhatni kárcsúnak érzem magam
3. állítása szerint most 20 dkg parízert kellene reggeliznie, hogy olyat jubiláljon, mint még soha
4. jobban megnézve zuhanyozás közben apás oldalhurkák jelentek meg rajta és ez nekem teccik! szépen halad a szülővéválás ösvényén, melynek testalkati végállomása a császárpingvinség.

Hehe

Márpedig legszebb öröm a káröröm.
Zúzódtak, bordatörtek, megtaposódtak és kicsit kilyuggatódtak.
Megérdemelték.
Csak azt hiányolom, hogy nem kényszerítik őket rendrakásra.
Bezzeg az nem megy nekik, csak autóégetés, kirakatbetörés és közterületlerongyolás.
De legalább moshatják a ruháikat...

Nincs Királyi tv csatornánk, pedig a NapTV-re a legjobb teázgatva magamhoz térni. Ehelyett Csak csajokban néz ki bután szőke fejéből Nagyőanikó (szegénykém kicsit túlszolizta magát).
Iszonyúan buta a nézése is, de szerencsére úgy tűnik tudja magáról mi a szitu, mert nem szól bele a műsorba. Kedvenc témája a rapid randi, de ezt sem ő meséli, hanem műsorvezetőtársa. Tényleg nem tud beszélni.

Bodza kiköltözött a teraszra kacsát, kutyát, tehenet és szomszéd ukrán gondozónőt stírölni.

56

Ez a mi szülőhazánk nincs ám normális állapotban.
Ha Budapesten élnék, akkor most biztos elköltöznék.
Hát milyen békétlen banda ez?
Mire jó ez?
Molotov koktél és barrikád ünneplés képpen...
Pont mint 56-ban.
S újabb 50 év múlva majd mai napról emlékezünk meg és majd csillógó tekintetű hősöknek nevezik őket? S szobruk lesz, meg puccos emlékezetük? Ennek a csürhének???
Én speciel csillogó szemek helyett balhé és botrányéhes vandálokat látok.
Ez volt akkor is?
Néhányan beindították a gépezetet és a csürhe meg ment szinte magától? Hát ki a fene tudja azt pontosan? Talán senki. Az apámnak van igaza, aki aszongya, hogy sokkal több időnek kell eltelnie még, hogy valamennyire tisztán lássunk. Az is kell, hogy az egykori résztvevők kihaljanak és valóban történelemként lehessen kezelni.
Én örülök különben, hogy van méltó megemlékezés, csak nem mindegy, hogy miként. Mert példának okáért az én nagyapámról ma senki nem emlékezett meg. Pedig ma reggel volt 50 éve, hogy elment otthonról és az akkor 10 éves apám sose látta többé. Katonaként az volt a kötelessége, hogy a parancsnak engedelmeskedjen. De nem passzióból, hanem mert kötelességtudó ember volt. Ez lett a veszte. Gyanítom nem volt egyedül. De erről most senki sem beszél. Mert ők ma nem népszerű hősök.
...
Lefexem aludni és nem gondolxom többet, mer rossz kedvem lesz.

Itt van az ősz, itt van újra

...szép mint mindig... hát 1 nagy frászt. Vannak persze lenyűgöző dógok is, de a beázásveszély az nem ezek közé tartozik.
Szal estére meggyütt ismét monsz úr és neje. Holle anyó rázta rendesen a folyékony dunyhát. Előtte még persze volt szokás szerint teraszon ámulás. Áram nyista, elment, azaz jobblétre szenderült villámcsapás által. Jobbra Budva állta az ostromot. De ez csak a szolid sejtés volt, mert látni nem lehetett oly szépen lecsúsztak a felhők, na meg némi víz is volt a levegőben. Felettünk szépen kivilágított gomoly-gombócok rohangásztak. Balól pedig érthetetlen égi tünemény. Vöröses színben jáccottak a felhők; csak aztat nemtom mé', mer amúgy 2%-os újhold van és áram meg még annyi sem, tehát abszolute setétség.
Nálunk az ups még kerregett egy darabig, aztán végleg kilehellte a lelkét. Így mi is bekormozódtunk szépen, leszámítva azt a kb 30 mécsest, amit rutinosan beüzemeltem.
Az est hátralévő programpontjai: csendhallgatás, kandallóbabámulás, halláskárosodás. Az elsőt akkor lehetett, amikor éppen nem dörgött. A másodikat egyfolytában. A harmadikat pedig, amikor dörgött. Persze volt ebben valami nyúlós romantika. Sok-sok gyertya, kandallóban pattógó hasábok, odakint vihar. De hát ugye valaminek kompenzálnia kell a szürke hétköznapokat...
Ez a csend dolog különben az értékes, ritka pillanatokhoz tartozik. Mert alap esetben mindig van valami zaj: mosógép, ups, bojler, tv. Tehát tulajdonképpen szeretjük az áramszünetet... ööö... kivéve, hogy nem lehet teát főzni + leolvad a hűtő + nincs fürdővíz és légkondi + fűtés sem, hogy a falat szárítsa.
De hát az élet már csak ilyen ambivalens.

Vasnap

Kicsit, nemkicsit le vagyunk lassulva. A Drágáim annyira, hogy szimplán húzzák a lóbőrt. Émmeg nézem a tüzünket dölyfös elégedettséggel, tunnillik a tavalyi vankandallónk-debefelefüstöl élmények után, most tökéletesen működik. Nem mintha veszettül hideg lenne, de ma borongósra vette az égbolt, meg aztán iccaka már itt sincs meleg.
Na megyek és kezek magammal valami értelmeset. Monnyuk eszem... :) De az is lehet, hogy eszem 1 kicsit!

Juhéj hétvége... vagy mégse juhéj?

Juhéj, mert az apajelölt pihenhet.
Nem juhéj, mert ez azt jelentette, hogy iccaka közepéig nem lehetett lerobbantani őket a Grand Turismoról.
Na jó előtte nyársasjáték parti is volt. Catan szigetén mindenki vérmérsékletének és származásának megfelelően kereskedett. ;) Jó volt na. Végére monnyuk rendesen fájt a hasam, mer elég sokat röhögtem, a derekamról nem írnék... max annyit, hogy ha sajtkukackodok, akkor valahogy lehet bírni. De ez tényleg egyre nehezebb.
Szal a fijúk akkor kezdtek PS2 partizni, amikor mi csajok már a végét jártuk.
Aztán eccercsak megnyomtam a kikapcs gombot.
Mi fel aludni (persze álmos már rég nem voltam), a másik 2 meg a szomszéd faluba haza. Remélem mire hazaértek már újra beszélőviszonyban voltak... :)))))))))))

Persze nekem tök mind1, hogy hétvége van vagy sem, mer ugye a saját magam szabadidejének pogácsa vagyok. Épp csak a testszerveződésem nem tuggya, hogy nekem mi lenne a jó. Mert a zagyam aszondaná, hogy kezicsókolom 10-ig szeretnék lustizni. Az idegrendszerem meg aszongya, hogy anyád könnye, ébreggyé szépen fel és érezzed nemkicsit hogy itt fáj és amott nyilallik, meg hogy nem fenékig tejfel a terhesség és különben is gondokoggyá mélységesen anyai érzéseken, szoptatási mizérián, kelenyge beszerzésen, baba és nagyszülőtranszporton és még sorolhatnám.

Frászt! Most akaratosan odafigyelek Verebes művészúrra a NapTV-ben meg letöltök egy időjárásmegfigyelőt. www.widgets.yahoo.com Ez jópofa, persze a drágám már virus alertel...

Pénteki tények

Hét: 26.
Más info nincs, mert 1. vérnyomásmérőm sosenem volt, 2. a mérlegemet nem találom salalalala...
Panaszok: jaj, hát már hogyne volnának... hát és derékfájás minden mennyiségben, hajhullás (öregszem vagy mi)
Nem panaszok: sajtkukackodás hasfalon innen :)

Firnyákos Joca interpretációja

Joca, becsületes nevén Jovana az alattunk lakó 5 éves leánygyermek. Nagy barna szemei cserfes tekintetben alkotnak mosolygós egészet. Még alig ismerem (Bodza már kicsit jobban, mer ő azonnal nyálbaborította, ahogy csak hozzáfért), de a következő storyval belopta magát szívemcsücsökébe.
Történt ugyanis, hogy átmentek a közeli házba szomszédolni és babátlátogatni anyukájával, ti. a szomszédasszonynak van egy 4 hónapos kisfia. Anyukája éppen gyümölcsjoghurtot adott a pöttömkének ozsonnyára, közben udvariasan megkérdezte Jocát, hogy ő is szeretne-e egyet. Persze a két nagy barna szem bólogatott, majd szépen teburkolta a cuccost.
Ez eddig rendben is van. Semmi extra.
Másnap Joca anyukája átküldte okos "nagylányát" a szomszédhoz egy adag joghurttal, hogy köszönje meg az előzöt és játszon kicsit a babával. Persze az 5éves - nem tudván felmérni az erőviszonyokat - felkapta a kisbabát és sétálgatott vele, mire a baba mamája megijedt és némileg kiosztotta a lányzót. De leginkább elmagyarázta neki, hogy ehhez ő még kicsilány és hogy nagyon kell ám vigyázni egy csecsemőre.
Még mindig semmi extra. Eléggé hétköznapi sztori.
Ekkor Joca viszonylag sértődötten hazasomfordált. Anyukája otthon kérdőre fogta, hogy hát miért is végzett oly sietősen. A válasz elég eccerű volt: "nem volt annyira jó, azt hiszem máskor nagyobb joghurtot kellene küldened!"

Az újságíró válaszol

Az alábbi iromány ékes bizonyíték arra, hogy mennyire nincsen könnyű dolgunk a névválasztással:

Bujdosó X úr számára ajánlott nevek - Horváth Árpád közlése nyomán

Aggregátor (ajánlott) – Eredete vitatott. Egyes etimológusok úgy vélik, ősi, zsidó eredetű férfinév, amely első viselője – a Mózes kevéssé ismert, hatodik könyvében szereplő – Agregat próféta lehetett, aki egy mindeddig fel nem fedezett, apokrif függelék szerint az egyiptomi kivonulás idején „...felvillanyozta vala a népek hadát, s maga erejéből teremtett tüzes hőt az ég hullámai által” (saj. ford.). Más források ugyanakkor a nevet egyértelműen újkori eredetűnek tekintik, és napjainkban is azon vitatkoznak, hogy vajon a „több tagból összekapcsolt vagy összeépített gépegység” szóösszetétel, nyelvi evolúció folytán történt egyszerűsödése, majd köznevesülése révén alakult-e ki, vagy valami más módon, netalán egészen másként. – Jelentése: az nem nagyon van neki. ­– Becézése: Aggregát, Aggri, Gregi, Rági, Tori, Tor, Potroh.

Ágyú (ajánlott) – Honfoglalás-kori magyar név. Kézai Simon egyik elveszett elbeszéléséből ismerjük Ágyú vezért, akinek két fia volt: Puska és Pisztoly – Jelentése: „magadra vess, ha bablevest főzöl neki ebédre”. – Becézése: nem ismert.

Ajtó (elfogadható) – Az „ajtani” igéből származtatott, nyelvújítás kori magyar név. – Jelentése: „aki ajt”. – Becézése: Ajti, Ajt, Jti, Jtó, Tó, Ó, Belépnitilos.

Gátőr (elfogadható) – Csukás István, XX. századi magyar író által ajánlott férfinév. Először a szerző Le a kalappal című remekművében szerepel mint az azonos című tévéfilm forgatókönyve alapjául szolgáló regény egyik hőse: Púlika Pál Gátőr, a kulcsember neve. – Jelentése: „aki a gyerekeket állandóan rettegésben tartja folyó melléki kóborlásaik során, és közben pipázik és erős tiszántúli tájszólással beszél”. – Becézése: Gátőrke, Gáti, Tőrcsi, Tőrike, Pista bácsi.

Görcs (ajánlott) – Ősi magyar név. Kézai Simon újonnan felfedezett elbeszélése nyomán vált ismertté Görcs, Szemölcs törzsfő századik fiának személye; a monda szerint Görcs állt Árpád karjában, amidőn a nagyvezér a Kárpát-medencében megállította a magyarokat. – Jelentése: „minden bajunk oka”. – Becézése: Görcske, Göri, Örcsi, Pofabekusstemarha.

Kaja (elfogadható) – Eredete nem teljesen tisztázott. Egyes források szerint a vikingektől került germán közvetítéssel Közép-Európába; eszerint első viselője XXIII. Halfonz svéd király asztalnoka, Már van Kaja volt. Mások szerint csak a XX. század végén keletkezett, és török közvetítéssel került Magyarországra, egy bizonyos Kaya Ibrahim nevű török-magyar mondahős révén. – Jelentése: ismeretlen. – Becézése: Kaji, Kajci, Jaja, Jólátvertélminket.

Kamcsat (elfogadható) – A Kamcsatka női név férfi alakja. – Jelentése: „aki megfogja a kamot” – Becézése: Kamcsi, Csató, Mcsi.

Miniszter (ajánlott) – Ismeretlen eredetű, világszerte elterjedt utónév. Férfi és női névként is gyakran alkalmazzák. Gyökerei Magyarországon a középkorig nyúlnak vissza, azóta ismerünk számos, történelmi szerepet is betöltő Minisztereket, és napjainkban is egyre többen viselik (az utóbbi tíz év alatt viselőik száma hazánkban megduplázódott). – Jelentése: „négy évig ülök a székemben, ha szerencsém van”. – Becézése: Miniszterke, Mini, Szteri, Monnyonle.

Munka (nem ajánlott) – Igen ritka férfinév, a névadók érthetetlen okból nem különösebben kedvelik. Eredetéről megoszlanak a vélemények, a legvalószínűbb forrásnak a Nyugat-Slamasztikában fellelt ókori papirusztekercs tűnik, amely szerint Slamasztikába úgy kerültek az emberek, hogy nagy ívben elkerülték az ártó szellemet, Munkát. – Jelentése: „nem kifizetődő fáradság”. – Becézése: Munki, Unka, Kaki.

Noszf (elfogadható) – Történelem előtti időkben, Kelet-Európában keletkezett naptárakban már felbukkan, különböző formákban, de mindig azonos jelentéssel, és mindig azonos névnapon: november 7-ikén. Kutatók szerint a Nagyoktóberiszocialistaforradalomünnepe férfinév rövidüléséből származik. – Eredeti – mára értelmét vesztett – jelentése: „ma nem kell dolgozni”. – Becézése: Noszfi, Noszfika, Fika, Rezső.

Noszter (ajánlott) – Bibliai eredetű férfinév. Péter Evangéliumának latin fordításában fordul elő először: Jézus e néven szólította meg a liftes fiút, amidőn fölment a hegyre, megtartani híres beszédét. Napjainkban is több neves pap (páter) viseli. – Jelentése: „a férfi, aki nem akar gyalog menni a mennyországba”. – Becézése: Noszti, Fiú, Esete, Tóth, Marival.

Rutaszkorbin (elfogadható) – Andersen kevéssé ismert meséje, „A csúnyácska C-vitamin” főhőse; eredeti alakja: Rutascorbin. – Jelentése: „kicsi sárga tabletta”. – Becézése: Rutaszkorbinka, Ruti, Rutin, Korbi, Korbika.

...

A zegyik barátnőm aszongya uncsi a blogom, mert mindig csak hányok benne.
Pedig nem is, mer mosmá mindig csak eszem.
:)
Voltam masszázson. Jó volt, de nem annyira mint a budapesti (azt nehezen lehet überelni). Majnem bealudtam.
Most viszont nem megy bezzeg, pedig bazira hajnal van.
Aljasul rossz helyen fekszik a kis anonymus. Aszonta orvos, hogy azé van mert, néha nyom valami ideget. Illetve nem néha, hanem majnem mindig. Ettől aztán szúr a derekam valamint zsibbad a bal combom.
És különben is ne rugdossá má, hanem ússzá szépen odébb, mer ez fáj!

Nyú lakás...

Szépen felcuccoltunk 1 adag cuccot Podgiba.
Mer van ám szép új hajlékunk!
A kutya fél napig követett, mert nem tudta eldönteni, hogy melyik az az ajtó, ahol végleg szem elől téveszthet. Nem érti a méreteket. Na monnyuk én is elfáradtam a kipakolásban, mert lévén, hogy mindennek helyet kell találni, nem sikerült túl szisztematikusra a rámolás. Viszont sétáltam kb 1500 métert. Az ember nem is gondolná, hogy a konyha és a háló között micsoda távolságok vannak. De legalább azt nem lehet állítani, hogy nincs 1 hely ahová elvonulhatok. Pedig de, még a kutya se talál meg.
A háziak hihetetlenek (az alsó 2 szintet okkupálják). Élére vasalt ágynemű, frappánsra hajtogatott törülköző, időközben felszerelt konyha... bármi kell szóljak. De ha nem, akkor kitalálják maguktól.
2 féle bort készítettek az étkezőbe, mert nem tudták, hogy melyiket szetjük inkább. Pont mint 1 szállodában. A takarítónőt is leszervezték.
Még be is akarnak vásárolni helyettem, de mondtam, hogy nekem is kell pöti kikapcsolódás házon kívül... :)
Mer házon belül pl ottan van a groszesz masszázskád, na eztet jól kipróbáltuk. Házi wellness juhéj. Hüje vízben kéjelgök előnyben.

A bosnyákok...

... na azok "bossák meg"!
De különösen az a határőr, aki immáron x-edszerre piszkál minket fél-fél órákra vonalmelléküldve.
A zannya kínnyát!

Ja különben hazaértünk.
Ház száraz. Na persze nem is esett.
hívatlan macskát nem leltünk, pedig nem kicsit maradt nyitva a konyhaablak, hanem nagyon. Viszont ezé nem is volt istállószag... :)

Lemaradások

Szal egyrész se időm, másrészt se internet.
Így kicsit nehéz.
Mind1.
Harmadrészt meg az én kedvesem múlt csütörtökön munkából hazajövet nem virággal kedveskedett (hogy sima allergiás rohamom lehessen), hanem víruscsokorral.
Mosmá jók a viszonyok emésztőtraktuson innen, de 2 napig komolyan azt gondoltam, hogy érrendszerbe kell majd kapnom a fisót egy kis ezzel-azzal, mer má pislogni is fájt a vízhiánytól. Szóval lakodalmas kutya effekt. Persze lakodalom sehol, tehát csak a felváltva mutogattam a képesebbik és alfarabbik testtájam a fajansznak. Most monnyam azt, hogy szar volt? Konkrétan, de annál durvább, mert olyan élményem még asszem nem volt, hogy ülök az ágy szélén kortyolok 1et és hallom, ahogy végigcsurog, majd futás...
Hagyjuk.
Szombaton azé ótóba ültünk, igyekeztem végigaludni a végigaludhatatlant, így csak 1 rókát osztottam a pálya mellett lévő OMW kútnak.
Húúú, hazaértünk.
Persze addigra jól kialudtam magam. Aha, 1 frászt. Annyira kinyúltam, hogy azé reggel 7ig még ráhúztam az előző 10en órára 7 lóbőrt. Reggel 7kor pedig viszonylag kisimultan készültem, hogy a család 1ik felénél alapozhassak húslevessel (mer ott azt nagyon tuggyák csinálni). Szegény gyerek napokig nem is csuklott, gonolom má magzatvize is alig volt, biztos nem volt mibe beleinni. Így csak dehidratált annnyát rugdosta. Hát ugye ki hogy ösztönöz... most viszont kaphattam húgyhólyagosat simán, mer pont nem érdekelt, ugyanis nem volt mit pisilni.
Alapozás után a család másik magyarhoni fele következett, de mivel "hurrá nyaralunk" ugye... ezé www.hurranyaralunk.blogspot.com (vagy nézzé jobbra és klikk oda!)

T...

Na eljött a nap.
Ma egy rendkívül jó imidzsű, jóhírű, szépen kitalált cég veszíti el identitását.
Na persze az a cél, hogy újat is kapjon egyúttal. De az nem szép, nem is dizájnos, viszont undormány konform magenta.
Pfúj.
Eddig csak csendben ólálkodtak itt a gergánok, mosmá nyíltan.
Szal mégeccer utoljára ránézek még a telefonomra, hogy Monet-es logót lássak...
Jó-jó. Sírni azé nem fogok.
Csak hát állíccsátok meg a globalizációt, ki a karok szállni!
Persze azé jobb, ha bekussolok, mert azé én is rendesen márkahű vagyok.
De mindig vannak kivételek. :)

Ciki

Ma jól teletömtem magam chipsel és nem is tornáztam. És narancslevet se facsartam. És még pudingot is zabáltam.
Cserébe viszont már akkora a hasam, hogy leesett 1 darab chips, de nem soká zuhant, mer megállt a hasamon. Eccerűen esélye sem volt a padlóra esni.

Erről ennyit.

Egyébként meg beszakad a hátam. Ez tényleg napról napra szenvesztősebb. Monnyuk nem okoz mély deressziót, csak má most uncsi, pedig még van 4 hónap.

Máskülönben pedig felelőtlen nőszemély vagyok, mert nemtom, hogy mikor köll legközelebb kémcsőbepisilni, vértszivatni és UH-ra menni. Meg má asse tudom milyen vitamin kell. Viszont jól vagyok és szerintem a kis anonimusszal is minden ok, mert perijódusos boxparti zajlik odabent. Néha kicsit hullámzik a hasam, de olyan is van, hogy egy konkrét helyen mutatkozik meg a jéghegy csúcsa.

Nyam

Ma egész nap éhes vagyok.
Egész nap ég a gyomrom.
Össze-vissza akarok enni.

Jó kis szombat

Mer az úgy kezdődött, hogy a fiúk PS2-t jáccottak Budvától Cetinjéig. Én is követeltem volna az élvezőpálcát (joystick), pláne hogy az utolsó kanyarban lemeszelték a két okostojást. Lereagálás: drágám óbégat a rendőrnek "super!!! novi rekord, novi rekord!". Na szép. Persze Cetinjében sétálva már semmi csúcs nem született, gyalog nem olyan nagy hős az én Drágám... viszont láttunk szépet. Királyi palotát, csirivirin rendbehozva, ahol az is kiderült, hogy az uccsó király hálószobájában randán kinyúlt orosz medve és vicsolgó farkaságyelő keretezte az uralkodó álmát (fene az izlését). Aztán mosmá azt is tuggyuk, hogy van élő örökös, aki Párizsban építész és 2 évente szokott Montenigrijába látogatni valami biennáléra.
Aztán megint felmentünk Rijeka Crnojevica-ba, ahol még mindig jó a sajt, a prsut és a pisztráng. Bodza persze az kocsiból kieresztve bestartolt a folyóba. Szóval mosmá nemigaz a mondás, mi szerint "ha vizet lát, nincs megállás". Mer mosmá ez arra módosult, hogy ha tuggya, hogy víz van a közelben, akkó a jómodornak befellegzett. Viszont pancsolás után póráz-nyakörv nélkül fexik mellettünk. Félsiker, oder was.
A folytatásban természetesen kőbelépés, sántikálás, bánatos tappancslógatás és sajnálás voltak.
Ja és a lényeg, hogy végre megvan az a hely, ahol a víz körbefollya a hegyet. Na hát az überfantasztise. Láp, vizililom, hajóösvény, hegyek-dombok meg minden. Húúú, hááá... S mosmá azt is tudom, hogy amikor azt hiszem, hogy mindenem megvan, akkor 1 hangyafülnyit tévedek. Bár anyukámtól tudom, hogy 1 nőnek soselehetmeg mindene, mer mindég hiányozhat 1 táska és a hozzá tone-in-tone cipő, na de ezé én igazán nem nyervákolok (csak néha). Mer én csak 1 jónagylátószögű objektívet szeretnék... de azt má nagyon. :)

Őőő...

Hét: 22?
Tömeg: nem mértem
Vérnyomás: asse

A tehes szexben az a jó, hogy nem leszek tőle terhes. Aztán még az is, hogy a dimenzióváltozás miatt kreatívvá teszi az embert.
A halmozott élvezet, pedig úgy jön létre, hogyha közben eszem. :)))

Sajnálom!

Azt, hogy épp nem jó a satelit és nem tudom követni az hazai esemenyeket képpel-hanggal.
De alapvetően azt, ami történik. Szégyenteljes és siralmas a javaból.
Aztán azt, hogy az ismerőseim között vannak elvakult radikális provokátorok.
Meg úgy érzem sajnálom az utcan lévő rendőröket is, mert nem az ő hibájuk, hogy talán nem volt megfelelő kiképzésük meg az sem, hogy a feletteseik miként döntenek. De tény hogy ma éjszaka már jobban ment nekik.
Sajnálom azokat, akiket a vandálok megkárosítottak. Illetve a fővárosi uccákat és tereket.
Aztán még azt is, hogy az utcai eszetlenek mondandója begyűrűzött a wiwre.

De legjobban azt sajnálom, hogy már csak XXL-es nadrágot tudtam venni, tunnik másba nem férek bele a kis szarházival együtt. :))) És már csak olyan felsőt vehetek, ami olyan anyagból van, hogy csak úgy nyúlik, mint a takny, mert az átlag jelmezből vagy kilóg a hasam vagy össze sem ér rajtam.

Ajjaj

Megérkezett az echteungarische szállítmány is.
Így megérkezett a giga fitballom is, szal mosmá ohne kifogás. Nincs mese, tornázni kell. Van hozzája dvd is, amiből a bemelegítő 2o perc után olya KO vagyok, hogy mosmá csak nézem. Meg internetelek, meg blogolok, meg navancsot facsartam, hogy az egészseggesség tökéletes láccattyát fönt lehessen tartani.
Szóval itt vannak olyan elemek, amikre oda van írva, hogy nix für várandós, csak azt nem értem, hogy amire nem írják oda azt hogyan lehet kivitelezni, mert többnyire hason kell feküdni a gigalufin... Sehogy, mert felhíttam őket és aszonták, hogy nem terheseknek való. Még jó, hogy rá volt írva, hogy a 2ik trimeszterben kifejezetten ajanlott.
Az má csak a hab a tortán, hogy a csávó, aki ugrabugrál a labdán, na az Norbinál is komolyabb a hetyke badzsuszával.
Viszont aszongyák, hogy sokan beviszik a kórházba és ezen vajúdoznak, na majd meglássuk. Én 1előre úgy képzelem a vajúdást, hogy megkapom a hercig kis kanülömet a hátamba és szépen adagolják a fájdalomcsillapítót.

Megváltozott dimenzió

Hét: 21.
Tömeg: 65 kg (de most nyomtam be 1 tábla csokit)
Vérnyomás: kóla után kiváló

Jó-jó, a hasam megint jóval nagyobb.
Olyannyira, hogy rutintalanul cipelve terhemet oldalvást akartam a minap két autó között elférni. Hogy az nekem mennyire nem jött össze. Mer hogy szemből vagy farral nagy a kuffer, az okés. Ez eddig is így volt. Na de hogy oladalvás ne tudjam magam gazellamódra átügyeskedni!? Kéremszépen! Lesz ez még íccse!

Most pedig szépen rárántok a bablevesre. Punktum.
Jóvanna, ittam már ma aloét. Répát is ettem meg gyümölcsöt. Szal semmi beszólás!

Az angol beteg

Ködös albionból érkezett vendégünk különleges éjszakai programot választott magának: felismerhetetlenre csípette magát nemtommivel. Monnyuk nyunyikkal. De lehet, hogy skorpió volt. Mer az ezerlábúak, a pincemászkák, a szöcskék, meg az a hengeres gusztustalanság nem csíp. Még a gekkók sem. Több hívatlan lakónk meg nincs.
Na szal orvos híján, gyorsan diagnosztizáltam az esetet. Felsoroltam a szukséges szereket, majd irány a gyóccertár. Mer az itt olyan, hogy van a zállami meg maszek. Az előbbiben köll a recept (de csak mutatóba és semmi hivatalossága), az utóbbi pedig bemondásra adja a durvábbnál durvább szereket, amiket otthon 2x is megnéznek, mielőtt kiadják a közönséges halandó kezébe. Amióta erre rájöttem, teljességgel felesleges az olyan attrocitások megismétlése, mint a tavalyi háziorvoshozmenés, amikor szintén én mondtam meg végül, hogy mi kell a bajomra.
Még szerencse, hogy nem strapáltam magam 6 év orvosival. Totális időpocsékolás lett volna, amikor tudok én így is kuruzslani!

Ó, be jó is nekem

Tegnap beutalt engem a daragíje uram terhesmaszira.
Sehr gut!
Előtte kipingáltattam a szaruképződményeimet, aztán utána is. Meg mégeccer is. De ebbe jobb, ha nem kavarodom bele.
Aztán kóláztam* és rántott gorgonzolát ettem. Igen azt! Igen, penészes volt a sajt. És igen tudom, hogy aztat nem lehet. Na de ettől volt oly jó nekem.

Ma reggel pedig - minthogy megérkezett az ángélus szállítmányozó szolgálat - Fortnum & Mason teát szürcsölök Walkers kekszel. Nyam. S hogy egészen elkalandozzak nosztalgiából az Ókeján partig ír reggelivel is megfejeltem a dógot.

Szóval összeségében 1 sima 1 fordított az egészséges életmódból. Mert tegnap minden volt (még aloe verus és vitaminok is), ma meg eddig semmi. Bár lehet még rajt javítani, hiszen csak dél van. No de ki a bánat akaja!?

*Mer az jótékony ám. Mer az én tájékozott bátyám kiolvasta valahonnan, hogy az köll a terheseknek. Nem pr cikk volt. S ha jobban meggondolom 3 alapvető dolog van benne, ami az alacsony vérnyomású kávéundoros várandósnak szükséglete: koffein, víz és cukkero.

Játék a gondolattal...

Mer az úgy van, hogy az ember elhatározza, hogy egészségesen él. Van a késztetése, de ezzel szemben áll a lustasága és még sok minden más. Pl a sült krumpli vagy egy brutálisan könnyfakasztó erőspaprika. Na és esetemben a kívánás ugye. Bár érdelkes módon a szervezetem tuggya, hogy mi a szitu odabent, mert mostanaban kívánok egészséges dolgokat is. Sok narancsot és egyéb citrusokat, almát (pedig azt eddig heves tiltakozás fogadta bendőbepottyanva), natúr joghurtot (ezt csak szimplán utáltam eddig) és abszolute nem vágyom csokira és chipsre. Na jó, azért 1 tejút ma is lecsúszott, de csak a gyerek kedvéért... :)
Na szóval a lustaság a rákfenéje mindennek meg az ideológiai bizonytalanság.
Tehát az ember próbálkozik ezzel azzal. Először is minden hétfőn kezdődik (illetve másnap), úgyhogy nem is tudom minek írok minderről szerdán. Eltekintve, hogy a tervet ezennel bukottnak is tekinthetjük, elsőre jön a fogadkozás. Aztán az ember gondolatban beosztja a másnapot, az értelmes időben keléstől a rendes reggelin át... mi is jön? ja igen a kiadós kutyaséta aloe löttyel a kezemben. Aztán terhestorna, jógalégzés gyakorlás. Aztán gyümölcsös 1oórai stb. stb. stb...
Hát az a szerencse, hogy csak gondolatban. Mer ez már leírva is túlzás, pedig még délnél sem jártam.
Viszont ma vettem L'Occitane kulimászt, hogy feszes legyen az irhám és hogy a terhességi csíkok ne láccóggyanak majdan. Olyan sokba került, hogy kénytelen leszek elhasználni, bár így már páran végezték a fürdőszobai piperében. Szóval, ha utána mégis csíkos leszek akkor elébb tessék megkérdezni, hogy kinyitottam-e egyáltalán a tégelyt. :)

Na most, hogy ennyit agyaltam az egészségem, párdon, az egészségünk felett, csenben megjegyzem, hogy rozmaringos elég jót főztem vacsorára és nem 6 előtt burkoltam be és nem is volt ápdét1. Ebből is láccik, hogy az egészséges életmódot felülírja a drágám látványa, amint a serpenyőt törli maradékmenekítés céljából.

Időben

Ez 1 igazi balos kölök! :)
Tunillik azt vettem észre, hogy általában a köldökömtől balra - most mondhatnam, hogy a linea nigratól balra, de nem mondok, mert az imént kitépkedtem - tanyázik. Szóval hanyatt fekve kicsit még mindig úgy nézek ki, mint nyolcadikutasahalál. Merhogy ott dudorodik egy nagyobbacska grapefruit avagy kisebbecske sárgadinnye, benne pedig a még mindig anonim tökalsó.
Különben meg a két napos álomkór után ma egész jól álltam energidailag. Dógoztam (mer azt is köll kicsit), majdnem vasaltam :) és vizitornáztam. Ez utóbbi rendkívül jót tett a grogya hátamnak. Ja és főztem is... hmmm de jó lett, evakuálok belőle holnap ebédre!

Lulu

Hát az van, hogy vannak napok, amikor nemtom nyitvatartani a szemem.
Eccerüen nem megy, hovatovább a lábamat sem tudom meggyőzni ilyenkor, hogy tessen má éngem kitranszportírozni a teraszra néhány karlendítéses guggolás végett. Hátha az segít.
Persze odabent ilyenkor is van műsor, megy a capuera ha teccik, ha nem. Viszont annyira vérnyomás-mínusz vagyok ilyenkor, hogy ettől függetlenül simán bealudok. Szóval nem hagyom ám, hogy már most a fejemre nőjön. Különben is, mondták a tvben, hogy nem mindig kell ám figyelni, mert majd asziszi, hogy mindent lehet neki. Hogyisne! Hogy olyan elkényeztetett kis szarházi legyen mint én voltam.

Tornázni is kéne. Jaj, de nagyon kéne. Jaj, de nagyon lusta vagyok hozzá.
Erre inkább alszom még 1et...

Prvi put

Azaz elso alkalommal voltak az önalló Feketehegyen parlamenti választások.
Délutanra nyertek a szocik, Fleto gyühet bratyizni. Szal marad a csend-rend-fegyelem, mer ezek a függetlenségpartiak.

Rettenő álmos vagyok. Ez így volt egész nap.
Az a rettentő okos terheskönyv azt írja, hogy ne szigeteljem el magam a páromtól 1o párnával. Ezt a könyvet is biztos valami rendkívül okos, meddő nő írta egy ablaktalan irodában. Így is alig tudok aludni, ez meg itt adja a jótanácsokat, hogy párna nélkül legyek kedves a drágámhoz. Frászt! Majd ha neki nő a pókhasa és nem a bablevestől, meg ha majd neki rúgják a hólyagját. Illetve, ha végigrókázza és alélja a fél nyarat, akkor feltétlenül kiutálom a párnáimat, hogy odaadó társa legyek.
Punktum. És ezt nyugodtan feheti fenyegetésnek!
Jóccaka!

Rijeka Crnojevica

Heti jelentes

Het: 20.
Tomeg: 64.5 kg (na jo lesz maosma visszavenni)
Vernyomas: na azt ma felnyomtak

Mostanaban kevesebb pontos holyagtalalatot siketul bevinnie a kistoknek. Ellenben ugy altalaban egyre tobbet erzem, hogy van, marmint mozgolodasilag. Egyreszt vannak periodikusan jelentkezo ficankok es elegedetlen rugkapalasok. Ez utobbi pl. akkor, amikor elkeseredetten probalom magamra cibalni valamely kiterhesezett nadragomat, mikozben arrol gyozom meg magam, hogy a hatsom nem is no, pedig de. Csak mar nem latom az oldalhurkaktol. Erdekes modon a farom kevesbe izgat, mint a derekam tunedezese. Nyilvan hianyzik, mert nincs. A fenekemrol bezzeg ez nem lehet elmondani. Ezen a heten egyaltalan nem sziesztaztam, na jo eccer elszenderedtem. De nem ugy mint maskor, hogy leulok es arra ebredek, hogy aludtam. Tobb az energida; fussa belole munkara, fozesre, villanyszerelo tovabbkepzesre, meg vasalasra is (bar ezen meg lenne mit javitani...).
Meg mindig nem tarsalgunk egymassal, csak gondolok ra, azt viszont sokat. Nem is ertem, hiszen itt lenne a kivalo alkalom, hogy vegre gatlastalanul pofazzak arrol, amirol csak akarok es be se szolhatna, hogy: "kuss mami, bazi uncsi!" Monnyuk mas se szol be, de az nyilvan jolnevelt... Illetve hallja o eleget a hangom, csak nem pont neki cimezve, na de karpotlasul sokszor rola.

Maybe...

Meg a vegen majd meg is orrol bontakozo anyai szivem...
Az van, hogy ma angelusok koricaltak Rezsofalvan. Mint rendesen, meginterjuvoltam oket is, hogy bazira eltevedtek-e vagy okkal lofralnak a hegyoldalban.
Mint kiderult, nem nyarvegi laza lezengesben sasszeztak a 33 fokban, hanem megvettek a legalso hazat (ami eredetileg malom volt, de aztan atepitettek ugy 100 eve). Kulturszomszed leven behittam oket, de puszta emberbarati szeretetem mellett egyeb aljas szandekaim is voltak. Ugyis mint, hogy megtudjam mi a szandek vele. Mer nem szeretnem, ha elganyolnak szep kis tradicionalis lakhelyunket.
Laza chit-chatbe elegyedve az Ursula nover kinezetu asszonysag megkerdezte, hogy van-e gyerekunk. Mire enyhen dullesztve mondottam, hogy hamarosan. A kovetkezo kerdes mar nem hozta meg onelegult vigyoromat: "o, szoval mar tervezitek?" Nem, b+, csak en nem kover vagyok mint te, hanem terhes!!! Na most jol megaszontam, de persze csak magamnak.

Ujabb Splendidstar a csaladban!

No nem szukoshazunktajan, Feketehegyen. Hanem odahaza lesz jodolga! Pl felashatja apamek gyonyoru kertjet vagy mehet futni a Margitszigetre oder kacsakat kergetni az Omszki toba. Ha mazlija van, akkor pedig ide Feketehegyre, bandazni a tesoval! Juhej!

Bunkosag hatarok nelkul

Tengap feltepte az ajtot a szomszed epitkezes villanyszereloje, hogy o most ott es azonnal es a mi teraszunkon meg akar valamit nezni. Mondok jo, de legkozelebb akar csengethet is es talan meg a koszonesig is elmereszkedhet.
Ma megint feltepte az ajtot, aztan jol megdongette, aztan pedig kiment es megrangatta csengot. Nem birtam ellenallni a szives joreggeltnek, tehat kimentem es megneztem mit akar. O persze megint meg akart valamit nezni, mire voltam oly szimpatikus es kozoltem, hogy felesleges itt barmit nezni, mert mar nem olyan, mint mikor megvettuk a hazat (azota volt 1 jodraga komplett villanyszereles, mert minden zarlatos volt es a foldet kifelejtettek a mokabol), mert az aki eredetileg szerelte, na az 1 kokler es itt minden nagyon gany volt - persze tudtam, hogy o csinalta... ;). Fene a belet, meg mindig meg akarta nezni. Aztan betolakodott 1 masik foszer, kicsit sem zavarta, hogy a sajat ajtonkban epp egy terhes not keszul fellokni, hogy arrol mar ne is beszeljunk teli szajabol mikent spriccelt a nyalas zsemledarab.
Mondok: dobberman! nez ram bamban...aztan rakiabaltam megeccer, hogy joreggelt. Probalkizott valami sziszegessel, de kevesse sikeralt nekik. Aztan rajuk vagtam az ajtot.
Na most jol megmontam!
Talan meg meg is pukkadok kicsit es az bazi ronda lesz, mert egyre hajasabb vagyok.

Muveszet

Na nem 1 Antriosz, mert itt kicsit szinesebbek a paszmak...
Ambator tokeletesen tukrozi a kedvenc tengerparti pillanatunkat: jon a vihar Budva felol.
Ez pillanatnyilag a kandallo felett varja, hogy bekeretezes aldozata legyen.
Utana nyilvan lenyulodik a dragam irodajaba, bar ehhez meg lesz egy-ket szavam.
Egyebirant a festo Savo Pavlovic, aki kedves kozvetlensege mellett elismert helyi piktor es teszi a semmit a rezevici kicsi strandon. B. neje pedig egeszen jo fekete rizottokat kutyul a strand egyetlen csehojaban.

BBQ

Csak amugy szokasosan. Illetve majdnem szokasosan, mert baconbe tekert csevapikat lenyultak a macskak.
Na aze ehesek nem maradtunk, mert volt tibipac es andrasibeles. :) Meg persze en is hozzatettem a hozzatennivalokat feherjebol, C-hidratbol es vitaminokbol.
Szoval eszem iszom kesoig, vegult kineztuk az osszes aznapi hullocsillagot. Aztan ki-ki alomra hajtotta a fejet es probalt megbirkozni a gyomrat nyomo terhekkel.
En speciel egyelore egeszen jol alszom, amiota kiokosodtam parna ugyben. Ti. az egyik aszonta, hogy a laba koze teszi, a masik a hasa ala teszi, a harnadik a feje ala sorjazza. Emmeg szepen otvozom! :))) momentan 5 db parna kumulalodik kulonbozo testtajaim alatt. Egyelore muxik.

Nahat

Eloszor is: vegre talaltam valamit, ami negativ terhessegi tunet, de nekem megsincs! (Monnyuk nyilvan most kiqabalom el.) Nincsenek majfoltjaim!!!
Helyette viszon egy imatkozosaska volt a nadragomban es bar semmi bajom a rovarokkal, aze kicsit megijedtem.
Meghalt Faludi Gyorgy. A bulvar leszallhat vegre Kiszelrol Tundibundirol es megint kikezdheti Fanni asszonyt.

Aktualis igazsagok

Het: 19.
Tomeg: 63 kg
Vernyomas: 110/70 (meg a vegen majd elerem az atlagot)

Odabent az elet zajlik: ujjszopas, csuklas, magzatvizivas, alvas, box es foci (hugyholyag a kapu)

Most epp ennek valamit, monnyuk shrimpses tagliatellet. De mivel ez nincs, beerem sajttal es a tiltott kolbasszal.
Felelotlen liba vagyok. Ez van. A multkor meg csirket is tisztitottam es majat is mostam. Pff. Ez is nyilvan azert van, mert en a gyermekhordozok konnyed es nem nyaladzos fajtajabol vagyok. Meg csak nem is beszelek hozza.
Mit is mondhatnek a kis anonim negykezlabnak? Hmmm... Pl azt, hogy: "he csavokam, szokja le a holyagomrol!" vagy hogy: "te kis minizsarnok! miattad tunt el a derekam!"... na jo ezt talan megsem emlegetem, mert momentan pl egyaltalan nem gondolnek duda-gigalizalo beavatkozasra es az is miatta van. Na ja, az... na az legalabb rendben van, nem is kicsit. Es ma nem is foszlik. :)
Na jovan fijam, iszom rad 1 kis navancslevet, hogy bazi egessegesegg legyunk!

1el tobb pocs

Vege a talalgatasoknak!
Igen kerem, egy igazi focista csud kuldi mostanaban a hugyholyagom.
Na jo, asszem ha rajtam mulik, akkor nem fog focizni, de ez igazan odebb van.
Egyelore jovesmenes, aztan labfelpolcolas, ejjel nemalvas, derekfajas es alkalmi energiatultenges van. Na meg sok mosolygas pl akkor, amikor egyik oldalamrol a masikra fordulva vicces bugyogasokkal kiserve enged a gravitacionak es atfordul, hogy a feje legyen fent.

Az van, hogy ma abbahagyom az Elevitet. Beszeltem egy ismerosommel, aki pharmaceget vezet es nem mellesleg a termek direkt kompetitorat gyartja. Nem most nem az kovetkezik, hogy eztan majd az o termekuket szedem, raadasul ingyen! Hanem az ervek, amiket pro es kontra elmondott, no meg a teny, ha az ember napfenyes, jolevegoju helyen lakik es nem okoz gondot, hogy reggel friss narancslevel kezdjen valamint mindenfele egyeb friss zoldseget es gyumzit magahoz vegyen, akkor felejtos.
Max kalciumot es folsavat tolok majd, hogy a gyerkocnek kotelidegei legyenek, nekem meg ne titanfogaim...

Na es a lenyeg: Mivel a Bujdoso Farkas abszolute le lett szavazva - hiaba mondtam, hogy majd lesz lanytesoja, aki Bujdoso Napsugar lesz es akkor majd egyutt mennek indiantaborba - ezert az antikreativ csaladfatakolo szulojelolteknek szuksege lesz nyilvanos segiccsegre. Azaz mindenki kuldhet 3 db nevet!
A szavazas eredmenye legkesobb 2007 januar 24-en publikus lesz, az elso mehenkivuli fotokkal! :)

Twister

Most kommentaljam? Na haggyuk.

A feneket, kommentalom! Most akkor tudok fenykepelni vagy tudok fenykepelni? :) Na jo nem nagyitom az arcom, mer majd minnya beszolnak, hogy hol itt a harmadolas meg az elesseg meg minden. Na de a pillanat, keremszepen, a pillanat!